Hát nem is tudom… – Mandarin torta
2006 november 13. | Szerző: kov
…de nem torta. És tényleg nem is tudom. Fogalmam sincs, milyennek kellene lennie, és őszintén azt gondolom bármilyennek, csak olyannak nem, ahogy nekem sikerült. Na igen, néha van úgy, hogy nem jön össze…
Pedig milyen ígéretesen indult…
Néhány bejegyzéssel korábban írtam a Dugó nevű remek kis helyről, ahol mennyei kuglófot tálalnak minden délután ötkor. Meg is említettem, hogy bár a mennyei kuglóf receptet nem, de cserébe egy mandarintorta receptet kaptunk a kedves pincértől. Alig vártam, hogy igazából “beüssön” a mandarin időszak. A receptben legjobban az tetszett, hogy a mandarint szőröstül-bőröstül kell a sütibe beletenni. Nagyon szeretem a citrusosok héját süteményekben. A pincér meg is megjegyezte, hogy ez a recept igazából Norbinak is tetszene, mert egy szem liszt sincs benne! És ő ebből egyszerre két adagot készít, mert nem tudja a család abbahagyni, olyan finom! Úgyhogy gondolhatod nem kevés izgalommal álltam neki a dolognak.
Mandarin torta a Bouschon pincérétől
Hozzávalók:
– 8 db mandarin (válassz lehetőség szerint mag nélkülit!)
– 8 db egész tojás
– 8 evőkanál cukor
– 20 dkg hámozott mandula
A mandarinok zöld “csutkáját” ügyesen leszereljük a gyümölcsről, majd belerakjuk őket egy lábosba vízzel és jó sokáig főzzük, míg teljesen puhák nem lesznek. Ekkor kivesszük a főzővízből és ügyesen kicsalogatjuk belőlük a vizet. Majd beletesszük a turmixgépbe, hozzáadjuk az összes többi hozzávalót és jól összeturmixoljuk. Sütőpapírral béleltem ki egy négyszögletes tepsit, abba öntöttem bele, 180 fokon 40 percig kell sütni. Én a végén leborítottam a tetejét egy fóliával, hogy meg ne égjen!
Kockára vágva tálaltam, de nem tudom… Lehet, hogy az volt a baj, hogy én darált mandulát használtam hozzá. És az mégsem ugyanolyan…. Nem tudom, vagy rosszul jegyeztük meg e receptet…. Ha tudod mi a hiba, oszd meg légyszíves velem is!
Ja igen, hogy milyen a süti? Hát nem túl édes, az íze rendben van, viszont olyan furcsa sűrű szaftos az állaga, nem sütire hasonlít, inkább nedves homokra… Pedig igyekeztem…
Vadonatúj szakácskönyvből – Görög citromos szelet
2006 november 10. | Szerző: kov
Ha nem is elsőként, de nagyon az elsők között birtokolhatom a vadonatúj kedvencemet. Már alig vártam, hogy olvasgathathassam, hát még, hogy ki is próbálhassam!
Végre otthon! – írtam már, ez a cím önmagában is jól esik. És maga a könyv is, Stahl Judit új könyve. Nagyon szép. Kicsit vergődtem rajta, hogy a brutál csokitortát, esetleg a túrópitét próbáljam ki előszőr. Merthogy süti lesz az első, az biztos – ezt hamar megbeszéltem magammal. Aztán mégis egy habkönnyű frivol sütibe szerettem bele. Nem is tudom miért? Talán mert görög. Bár én még soha nem jártam Görögországban. vagy mert talán citromos? Vagy mert annyira egszerű… Nem tudom, döntsd el te! Szerethető süti.
Görög citromos süti
Hozzávaló:
20 dkg finomliszt
10 dkg gríz
2 kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
35 dkg cukor
2½ dl joghurt
3 tojás
1 citrom
a tepsi kikenéséhez kevés vaj
A sziruphoz:
2,5 dl víz
25 dkg cukor
1 citrom reszelt héja és leve
Előmelegítjük a sütőt 160 fokra (gázsütőn 3-as fokozat), és kivajazunk egy 30×20 cm-es tepsit.
A tészta nagyon egyszerű. Kell hozzá egy nagy tál, ahova a “száraz” hozzávalók kerülnek, és egy mérőkancsó, ahova pedig a “nedvesek” jönnek. Ezután fogjuk, és a kettő tartalmát fakanállal összekeverjük. Tehát a tálba összevegyítjük a lisztet, a grízt, a szódabikarbónát és a sót. Utána egy mérőkancsóban kézi habverővel összedolgozzuk a joghurtot a tojásokkal, majd hozzáreszeljük a citrom héját, és hozzáteszünk a levéből is 1 evőkanálnyit. A mérőkancsóban lévő hozzávalókat átöntjük a tálba, néhány mozdulattal az egészet összedolgozzuk, aztán a tésztát átkanalazzuk a tepsibe. Betesszük a meleg sütőbe, és 45-55 perc alatt megsütjük. Ha beleszúrunk egy tűvel, és tisztán jön ki belőle, akkor a süti készen van.
Amíg megsül a sütemény, összeforraljuk hozzá a citromos szirupot. A vizet beleöntjük egy fazékba, hozzászórjuk a cukrot, aztán hozzáreszeljük a citromok héját, és átszűrve hozzáadjuk a levüket is. Először takaréklángon addig keverjük az egészet, amíg a cukor fel nem oldódik, majd ha ez megtörtént, erősítünk a lángon, és felforraljuk. 3-4 percen át forrásban tartjuk, aztán levesszük.
Ha a süti megsült, kivesszük a sütőből, sok-sok helyen megszurkáljuk. Legpraktikusabb ha villával teszed ezt, ügyesen. A még meleg sütire rákanalazzuk a citromos szirup felét, aztán lefedjük alufóliával. 15 perc múlva a maradék szirupot is rálocsoljuk, és megint lefedjük a fóliával.
Kockára vágva kínáljuk. Mennyei citromos illata van és isteni íze. nagyon finom!
Vasárnap délutáni mámor – Gesztenyés kifli
2006 november 8. | Szerző: kov
Direkt várom az őszt. Megnyugtató, lassú, párás, semmi rosszat nem találok benne. Még a lehülő időt sem. Ilyenkor kell keresni egy igazán jó receptet! Egy olyat, amire már régóta vágytál.
A gesztenyés kifli elérhetetlen álomnak tűnt gyerekkoromban. Akkor ugyanis még a kemény héjú gesztenyéket ügyesen, és főleg hosszadalmas munkával fel kellett dolgozni, ízesíteni, ledarálni, és csak ezután nekiállni valamit kreálni belőle. Így a porcukor-felhős kiflik egy szezonban maximum egyszer kerültek az asztalra, akkor is talán csak vendégkínálónak. Olyankor, amikor kislányoknak illedelmesen kettőt volt szabad elmajszolni belőle.
De hol vannak már ezek a melós évek! Ma már egészen egyszerűen venni kell gesztenyemasszát, cukrosat, vagy nem annyira cukrosat, és venni kell a Vízvári Mariska könyvét, és olyan gesztenyekiflit lehet elővarázsolni, hogy csak na!
Gesztenyés kifli Vízvári Mariskától
30 dkg lisztet, 10 dkg zsírral vagy 15 dkg margarinnal jól eldolgozunk. 1 dkg, tejben kelesztett élesztőt, 6 dkg cukrot, 1 tojás sárgáját hozzáadva annyi tejfellel állítom össze, hogy rétestészta keménységű legyen. Jól kidolgozva késhegy vékonyságúra nyújtom. kockára vágom és megtöltöm gesztenyével.
Megjegyzések:
– Nekem nem volt otthon élesztőm, egy fél csomag szárított élesztőt szórtam a lisztbe, azzal készítettem.
– A kiflik nálam aprók lettek, igyekeztem egyenletes négyzeteket (és nem kockákat kedves Mariska néni) vágni. Közepére egy kávéskanálnyi puhára olvadt gesztenyemasszát teszünk, és egyik csücskétől átlósan feltekerjük. A töltelék mellett óvatosan kicsit összenyomjuk.
– A tetejét én megkentem tojássárgájával. Az eminensek (ahogy NMaris mondaná) porcukorral is megszórhatják.
És nem is marad belőle mire kihűl!
– A tészta szerintem alkalmas más töltelékekre is, diót és mákos kevés cukorsziruppal kell kikeverni, mazsolával ízesíteni. De ez nem biztos…
– Ugyanez az alaptészta valószínűleg jól illene mondjuk sonkás töltelékhez is, csak akkor hagyjuk el belőle a 6 dkg cukrot!
Ha már a kuglófnál tartunk….
2006 október 20. | Szerző: kov
A kuglófról, mint kajáról sokáig nem gondoltam semmi különöset. Anyu néha gyártott egyet vasárnap, de csak úgy, hogy “…most jobb nem jutott eszembe…” 
Aztán én is megalkottam az elsőt, majd másodikat, majd márványosat, majd narancsosat. Legutóbb a tízpercesnek és a csokis kókuszosnak voltam nagy barátja. Külön szilikonos és cserép kuglófforma sütőm is van, és úgy érzem a kuglóffal való kapcsolatomban egy új fejezet kezdődött…
…amikor beléptünk a Cafe Bouchon-ba.
A kávéház nem Párizsban van, bár a neve szerint lehetne. Itt van Budapesten egy elég szutyok utcában (nem bántásból, de lássuk be, hiába ad helyet az utca az Articsókának is, sőt az ukrán Kulturális Központnak is, de azért maga az utca az szutyok), a Zichy Jenő utcában, annak is a közepe táján.
Azért tértünk be oda, mert a Magyarország 100 legjobb étterme című kiadványban úgy írták, hogy itt minden délután 5 órakor frissen sült kuglófot mérnek. Ez így is van. Beléptünk és ott illatozott a pulton hófehér porcukor átmeneti kabátban egy gyönyörű kuglóf. Kávéval és csokiszósszal, a tányéron néhány szelet naranccsal tálalva, maga a földöntúli gyerekkor!
Ráadásul a pincér kifejezetten a jófejek közül való volt. Amikor faggattuk a tuti titkos kuglóf recept felől, azt mondta nem nagyon emlékszik
😉 De helyette inkább elmesélt egy fenomenális mandarin torta receptet. Amit csak azért nem írok azonnal ide, mert előbb szeretném magam is elkészíteni, hogy lássuk mire megyünk vele!
A kávéház nagyon jó hangulatú hely, a kedves pultos hölgy még a galériára is felvitt minket, igaz én jobban örültem volna, ha nincs galéria, inkább szép nagy belmagasság és levegős plafon, de hát majd az én kávéházamban azt csinálok a belmagassággal, amit akarok. Visszatérve a dugóra, merthogy ezt jelenti a név. Még egy roppant szimpatikusat tudtam megállapítani, a hangulathoz ügyesen elcsípték Alfons Mucha ledér lányait és mintegy védjegyükként jelenítik meg étlapon, névjegyen, dekoráción. Kész voltam tőle. A kuglófnak egyébként a habbá vert tojásfehérje a lelke, de erről majd máskor…
Fejedelmi vacsora uzsonnaidőben
2006 október 19. | Szerző: kov
Megváltozott az evés az életemben, lassan harmadik hónapja már, ezért is kevesebb a bejegyzés, kevesebb a nagy sütés-főzés.
Viszont vannak jóravaló finom új élmények. Például tegnap, amikor egyszeriben nagyon beleszerettem egy tál párolt zölségbe és a mellé választott pirított krumplikockákba. Lehet, hogy ez másnak teljesen természetes, de az én eddigi életutamba bizony egy egészen új színt hozott. Az új ételek mellett pedig rá vagyok szorítva, hogy a régi ételek új variációit, vagy újfajta elkészítését gyakoroljam, feltaláljam, megalkossam. Így jutottam el egy húzós vasárnapon a teljes gyümölcsnap délutánján a legmennyeibb vacsorához, amit a kúra természeténél fogva nagyon is uzsonnaidőben kellett elfogyasztanom. Na jó, jó azért egy remekbe szabott repülősen könnyű kuglóf kellően lustálkodó latteval jobban ínyemre válna, de a mihez képest relációjában azért a pompás gyümölcssali is megállta a helyét!
Tettem bele mindent, amit csak találtam, almát, körtét, narancsot, banánt, sőt még ügyesen lehártyáztam egy fél rózsasznű grapefruitot és azt is belekockáztam. A tetejére pedig szórtam egy marék szálasra vágott mandulát és mind megettem. Olyan jól sikerült, hogy a család is követelt részt az élvezetekből, így össznépi gyümölcsnappá alakultunk!
Valami nagyon jó – Rakott csirkemell
2006 október 17. | Szerző: kov
Minden, ami úgy kezdődik, hogy rakott, az rossz nem lehet. Eme ősi bölcsességet egy egész recepthalom bizonyítja. Kiemeltem belőle egy igazi gyöngyszemet.
A rakottak a világ egyik legjobban kitalált kajái. Ez az, ami addig bonyolult, amíg ki nem rakod a konyhádba a hozzávalókat. Utána akár rögtönözhetsz is, vagy kövesd az utasításokat, lényeg az, hogy a végén egy tepsire való masszív kaját kapsz, őrületes íz és illatkavalkáddal. [link http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=19&cid=23607]A rakottas összeállításunkból[linkvege] egyből kiszúrtam a csirkemellest, ami bele való, az mind nekem való! És ráadásul van a világon fehérje nap is, úgyhogy mennyeit lakmároztam az alkotásból egy nagy tál ropogós zöldsaláta kíséretében.
Rakott csirkemell
Hozzávalók:
– nagyobb csirkemell (kb. 50 dkg)
– 20 dkg bacon (angolszalonna)
– 2-3 db alma
– 20 dkg füstölt sajt
– szerecsendió
– 1 dl tej
– 2-3 gerezd fokhagyma
A csirkemellfiléből vágj több vékony, lapos szeletet, majd legalább egy óráig áztasd meg a fokhagymával ízesített tejben. Egy kisebb tepsit bélelj ki baconnel (néhány szeletet tegyél félre belőle a tetejére), majd tedd rá a tejből kivett, lecsöpögtetett és ezután lisztben megforgatott csirkemelleket. Reszelj rá almát és fedd be füstölt sajttal. Kend meg egy-két evőkanál tejföllel és takard le a maradék baconnel. Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt elkészül. Köretnek krumplipüré illik hozzá a legjobban.
Megjegyzés:
– Nálunk a bacon tiltólistás darab, de ha ügyesen leemeljük a tetejéről és az aljáról, az íze megmarad!
– Nemcsak krumplipürével, mennyei!
Süti a javából
2006 október 16. | Szerző: kov
Na igen, MÉG nem vagyok hatvan. Sem korban, sem kilókban. Utóbbira gyúrok, előbbi meg úgyis jön…
Van is bennem egy kevés mazohizmus. Nem ehetem, mégis büntetem magam a sütésével. Ezt a sütit viszont egyszerűen nem lehetett nem kipróbálni. Anyu szerint ez egy “egyszerű keverős”. Vagyis minden hozzávalót összedobálsz, belelógatod az elektromos kütyüt, és aztán a masszát beleöntöd valami kilisztezett formácskába. Ennyi az alkotási folyamat. Ám a tegnapi süti ennél azért sokkal rafináltabb volt.
Hozzá kell tennem, hogy a kedvenc topikomról, a kedvenc Gemelosomtól lőttem. Az ő ízlésében legalább olyan vakon bízom, mint Répalányéban. De bocsánat, egy ilyen címre ki ne ugrana azonnal a hozzávalókért?
Citromtorta mandulás almakéreggel Gemelostól
Hozzávalók 24 centis tortaformához:
– 20 deka liszt
– 2 tojás
– 16 deka cukor
– 12 deka vaj
– 10 deka szálasra vágott madula
– 1 nagy alma
– 0,8dl tej
– 2-3 ek citromlé
– 2 ek reszelt citromhéj
– 1 tk sütőpor
– csipet só
A sütőt 170 fokra előmelegitjük,kivajazzuk lisztezzük a formát. Habosra keverjük a puha vajat 14 deka cukorral,egyenként hozzzáadjuk a tojásokat,jól kikereverjük vele a masszát. A liszttel elkeverjük a sütőport,sót,aztán felváltva keverjük a tejet és a citromlevet a masszához. A végén belekeverjük a citromhéjat is. A tésztát formába simitjuk, és megszórjuk a hámozott reszelt almával,a szálasra vágott mandulával és a maradék cukorral.
45-55 percig (tűpróba) sütjük. 10 percig a formában hagyjuk hűlni, majd rácson teljesen kihütjük.
Megjegyzés:
– Most látom csak, hogy én elfelejtettem a tetejére cukrot szórni. De nem nagyon hiányzott a többieknek…
– Négyszögletes tepsiben sütöttem, kis kockákra vágva tálaltam.
– A citromhéjat egy lépéssel előbb sikerült hozzáadnom, így csak az íze maradt meg, de a jó kis szálkás citromforgácsokat szétkavarta az elektromos kütyü….sajnos…
– A sütiről: olyan sok íz és aroma keveredik benne, hogy idő kell az élmény feldolgozásához… Na? Ez azért elég pazar szerintem!
A férfiak, ó igen a férfiak…2. – Férfiszeszély 1929-ből
2006 október 5. | Szerző: kov
Szóval, hogy a férfi szeszély…Úgy kezdődött, hogy örököltem egy régi, szálkás betűkkel írt szakácskönyvet. Olyat, ami anyáról lányára szokott szállni…
1918-ban kezdte el írni a szerzője, telis tele van receptekkel, van közte háborús sütemény, és nagyvonalú ötfogásos, kalács és lekvár, befőtt és pisztráng. Imádom nézegetni…
Ebből egy egyszerű kis diós, narancshéjast választottam, leginkább a dió miatt. Meg a neve miatt persze…
És nem csalódtam ám. A szeszélyes pasisüti, szeszélyes hullámokban sült meg. Néztem csak egy darabig, hogy vajon lávaként tör előre a teteje, vagy mi lesz, de aztán szépen lehiggadt, mint bármelyik teremtés koronája, ha asszony közelébe kerül… vagy nem…
A képen mindez nem is látszik….
Férfiszeszély 1929-ből
Hozzávalók:
– 3 egész tojás
– 20 dkg cukor
– 20 dkg liszt
– 1/4 dl rum
– 2 dkg zsír (pl. vaj)
– egy közepes narancs héja reszelve
– 3/4 cs. sütőpor
Ezeket legalább 20 percig fakanállal keverve összedolgozzuk. Hozzáadunk 15 dkg darált diót, 2 és fél dl hideg tejjel, ezt jól belekeverjük. Kikent tepsibe öntjük. Tetejét darabos cukorral és durvára tört dióval megszórjuk, lassú tűzön pirosra sütjük. Hidegen szeleteljük.
Megjegyzés:
– A fakanalas módszer nálam nem jött be, inkább az elektromos keverőt használtam, lehet, hogy azzal is legalább negyed órán át kell edzeni a tésztát.
– Én kristálycukrot használtam hozzá.
– A tej mennyisége sok, inkább annyit adjál hozzá, amitől jó puha állagú, de nem folyós tésztát kapsz!
– Ügyelj arra, hogy tényleg lassú tűzön süsd!
A férfiak, ó igen a férfiak…. 1.
2006 október 5. | Szerző: kov
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy éppen a férfiszeszélyről készültem értekezni, amikor egyik kollegám meglepett egy valódi férfias recepttel. Ki nem hagyhatom….
Tuti recept
Tüttyölt ratyli – magyar étel
———————————–
Hozzávalók:
– másfél kiló nyersratyli
– egy jókora pese
– 2 csobolyó gönyézde (ha lehet, pöcörgősi)
– 3 csipet ciháta
Elkészítés:
A nyersratylit fertályórát posvasztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek
kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyentgetjük, mert hamar odakaphat…ahova nem szeretnénk.
Tuti krumpli
2006 november 16. | Szerző: kov
Az egyszerűség híve vagyok. Nem kell sok flikk-flakk, mégis szülessen valami igen jó. Egy hétköznapi krumpli estélyi ruhás variációban. Hogy ez hülyeség? De mennyire nem az!
Aki ismer, tudja már, hogy egy ideje máshogy eszem, ezért kénytelen vagyok máshogy főzni is. Az újdonságok, amelyek beépültek az életeben olyan egyszerű dolgok, hogy szinte szégyelem, hogy korábban szó nélkül elmentem mellettük. Egy egyszerű krumpliétel mennyei falat, ha az úgy van elékészítve, és ha magad is úgy készülsz a falatozásra.
A receptet Éva barátnőmtől kaptam, akitől a tavalyi karácsonyi lakomás csirkemelltekercset is tanultam. Szóval kétségem sem volt afelől, hogy a tutit fogom kóstolni…
Egy kiló főznivaló krumplit meghámozok, kockára vágva puhára főzök. Egy tepsit olivaolajjal kicsit kiolajazok, ebbe merem át a leszűrt krumplit. Megszórom sóval, piros paprikával, kicsi borsot is tekerek rá. A tetejére locsolgatok egy kis olivaolajat. Nem túl sokat, éppenhogy! Aztán be a sütőbe! Időnként kiveszem, megrázogatom, akkor jó, ha itt-ott már roppanósra pirul és az illata betölti a konyhát!
Én nyers salátával ettem, de köretnek is nagyon finom lehet!
Oldal ajánlása emailben
X