Csak megjegyzem… – Piskóta
2007 április 13. | Szerző: kov
Úgy tűnik, hogy a piskóta, mint olyan felzaklatja a kedélyeket. Kicsit én is utánanéztem a dolgoknak. Hülyeséget írtam ott a jobb oldali kommentekbe, mert igenis mehet a piskótába a sütőpor. Mi több!
Az tény, hogy a piskóta kényes jószág, figyelni kell rá, nem elég a kikever, bezúgat, szeletel variáció.
Egyébként a piskótáról teljesen kimerítőt és igazán finom recepteket itt találhattok: Piskótapraktikák .
Ezek közül a királynőset meg fogom sütni! Miután beruháztam egy vadi új kapcsos formára! Majd meglátjuk!
Hagyományos húsvétos – Tojástekercs Böbe módra
2007 április 6. | Szerző: kov
Azért van néhány dolog, ami hagyományosan bevonult az én konyhámba is. Húsvétkor például két ételt biztosan legyártok. Az egyik a tojástekercs, amásik pedig egy sonkás aszpikos finomság. Utóbbi eléggé bonyolult, viszont roppant látványos valami. Kell bele fehér bor, konyak, zselatin, sonka, tojás, zöldség szóval tömör gyönyör. De meg kell mondjam nagyon nagy vendégségnek kell jönnie, hogy idén rávegyem magam. És a nagy vendégség nem közeleg…
De a tojástekercs arcpirítóan egyszerű és nagyszerű étel. Benne vannak a húsvéti rekvizítumok, úgymint sonka és tojás, egyszerűen elékszül, és nagyon finom. Szerintem a kihagyhatatlan kategória.
Azt viszont semmiképpen ne kérdezd, hogy ki a csuda az a Böbe. A recept ugyanis egy ősrégi újságból való, egy olvasó küldte be, biztosan ő Böbe. Úgyhogy így vonul be az örökkévalóságba.
Tojástekercs Böbe módra
Hozzávalók:
– 20 dkg reszelt trappista sajt
– 8 egész tojás
– 1 csokor petrezselyemzöld
– 1 evőkanál liszt
– 1,5 dl tejföl
– 20 dkg gépsonka
– 2 evőkanál olaj
– só
– alufólia
Egy tepsit – kis peremes széle legyen! – kibélelünk alufóliával. Beolajozzuk, majd a sütőt 220 fokra melegítve felforrósítjuk. Ezalatt a felvert tojásokhoz hozzáadjuk a lisztet a tejfölt és az apróra vágott petrezselyemzöldet, valamint ízlés szerint a sót. Sima masszává keverjük. Majd a felforríósított alufóliára öntjük és 10-12 percre betesszük a sütőbe.
A megsült tésztát az alufóliával együtt kivesszük a sütőből, beterítjük sonkaszeletekkel, rászórjuk a reszelt sajtot, majd az alufólia segítségével feltekerjük.
Legalább fél napra tegyük hűtőbe, vékonyan szeletelve salátákkal kínáljuk. De önmagában is eteti magát…
Boldog, vidám húsvétot!
Húsvét előtt – Krumplisaláta
2007 április 4. | Szerző: kov
Nem tudom van-e valamilyen kapcsolat a húsvét és a krumplisaláta között. Valószínűleg a világon semmi. Egy tisztességes sonka jól megfér a tojással, krumplisaláta nélkül.Viszont egy teljesen egyszerű rántott halacska kiált érte! Meghallottam a kiáltást!
Hozzá kell tennem, hogy a családban kizárólag én eszem a krumplisalátát. És még azt is hozzáteszem, hogy én viszont nem ehetem a benne lévő ecet miatt. Mégis annyira vágytam rá, hogy elkészíthessem, hogy csak egy falatkát is megkóstoljam, hogy végül belevágtam.
Krumplisalátához kiflikrumplit kell venni. Emlékszem, gyerekkoromban kétfajta krumplit vettünk, kiflit és nem kiflit. Ma már sokféle van az üzletekben, válogathatsz aszerint, hogy sütni, vagy főzni akarod, meg a nagysága szerint is, meg mindenhogyan. A salihoz a vékonyka formájú kifli nevezetű a legjobb. Abból ugyanis úgy tudsz gusztusos karikákat szelni, hogy nem kell lefarigcsálni belőle semmit. Szóval már csak ezért is jobb.
Nagyjából fejből tudtam a receptet, de azért felütöttem Horváth Ilona alapművét, amiben szinte ugyanazt írta le, amit én gondoltam. Vagyis pofonegyszerű a dolog. A krumplit megfőzzük, de ne nagyon puhára, mert akkor szétesik, nem maradnak meg a gusztusos kis korongok. Mialatt fő a krumpli, egy vöröshagymát, vagy lilát, az talán még jobb is, felszeletelek karikákra. A megfőtt krumplit meghámozom, karikázom, és sorban lerakom egy tál aljába, az első sorra teszek egy kis sót, majd felkarikázott hagyma következik. Így rétegzem, persze a hagymával óvatosan, ki-ki érzete szerint kell, hogy bánjon! Amikor a rétegekkel készen vagyok, keverek egy kis ecetes salátalevet. Vagyis egy bögre vízben feloldok egy kis kanál cukrot, és kb egy nagy evőkanál ecetet. Én így szeretem. Kicsit csípjen, de azért legyen kellemes. Ezt a levet ráöntöm a rétegzett salira, és lefedve berakom a hűtőbe. Akkor jó, ha hagysz neki időt, hogy jól összeérjen.
A nagymamámék Győrben gyakran készítettek egy olyan kaját, hogy a rántott halat áztatták be ebbe a fent leírt ecetes lébe, amiben volt sok hagyma is. Egészen furcsa dolog lett belőle, de azon a vidéken ez kedvelt kaja.
Említettem, hogy a krumplisalira csak én vagyok otthon vevő, nem is fogyott a dolog. De megvan az a jó lehetőség, hogy a salátáról az ecetes levet leöntjük, és egy majonézes salátát készítünk belőle. Vagyis a lé néküli hagymás krumplihoz hozzákeverünk egy tejföllel kikevert majonézes öntetet, magyarul tartármártást. Úgy pedig egy egészen új dimenziója villan meg a kiflikrumplinak!
Március 24. – Mákos-meggyes szívsüti
2007 március 29. | Szerző: kov
Úgy alakultak a dolgok, hogy március 24-e több szempontból is ünnepi. Először is pontosan egy nappal előzi meg március 25-ét, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napját (ha jól tudom…), másodszor Gábor névnapot ünnepelünk és harmadszor két szülinapos barátot is, akikkel ha máshogy nem, gondolatban azért csak koccintunk ilyenkor.
Gábor napjára vagy diós, vagy mákos valami dukál, a diósat untuk. (G. kedvenc diótortája viszont a világmindenség egyik legfinomabb sütije, sor kerül arra is…) Idénre maradt a mák, meggyel. Örültem is eléggé amikor rátaláltam egy egészen egyszerű, kikeverem megsütöm tipusu sütire, amitr az ünnep kedvére ezúttal szív alakú tortaformában kellett sütni. Igaz az ajánlat Valentin napra szólt, de majd másfél hónapos késés se baj! Sebaj!
Az azonban már baj, hogy menet közben eszméltem, hogy az újságban megjelent leírás tutira hibás és csak a lélekjelenlétem, a józan eszem és a hajlott korom… (hm…) segített ki abban, hogy ne szúrjak el egy jónak induló sütögetést…Ezért most ismét a jó variációt írom, mindazoknak küldöm, akik nem vették idejében észre, hogy nem 4 deka, hanem bizony minimum 14 deka liszt szükséges a dologhoz… Szerintem, de lehet, hogy én nem tudom jól ezeket a dolgokat….
A mákos meggyes egyébként nagyon jó lett, a két dolog illik egymáshoz, úgyhogy volt mivel ünnepelnünk!
Meggyes-mákos szívsüti
Hozzávalók: 14 dkg margarin, 15 dkg porcukor, 2 egész tojás, 2 tojássárgája, 4 dl tej, 1 cs. vaníliás cukor, 1 cs. sütőpor, 14 dkg liszt, 10 dkg mák, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg magozott meggy (befőtt).
A margarint a porcukorral, a tojásokkal és a tojássárgákkal, kézzel vagy géppel habosra keverjük. Fakanállal, folyamatos keverés mellett, hozzáadjuk a tejet, a vaníliás cukrot, a sütőporral elkevert lisztet, a mákot és a citromhéjat. Vajazott, lisztezett szív alakú formába öntjük, és elosztjuk benne a meggyszemeket. 170 °C-os sütőben 50-60 perc alatt készre sütjük. Mielőtt kivennénk a sütit, hústűt vagy fogvájót mindenképpen szúrjunk a közepébe, hogy biztosan átsült-e. Porcukorral meghintve kínáljuk.
Megjegyzés:
– Most hogy így elgondolkotam a dolgon… Lehet, hogy megpróbálom egyszer 4 dkg liszttel is..
– Az eredeti sütiben a meggyszemek kacéran a süti tetején maradtak, az enyémben leszálltak a mélybe, de így se rossz.. lehet, hogy a liszt miatt… most már azt gondolom…. Valaki megmondhatná…..
Konyhai körkérdés avagy elkaptam a hólabdát
2007 március 22. | Szerző: kov
De teljesen a véletlenen múlt. Persze dehogyis! Hiszen véletlenek egyáltalán nincsenek. Az történt, hogy benéztem Mamelade blogjába. És elájultam. Nagyon szépeket és finomakat főz, kreatívan, amitől mindig elgyöngülök kicsit…szóval kalapot emeltem. És ahogy nézegettem, egyszercsak megszólítva láttam magamat. Persze a Zsé konyhája elnevezéssel már megjártam, mert létezik egy druszám is, Zsu, aki szintén visz konyhát, mi több aktívan részt vesz a Vigyázz, kész, főzz! versenyen is, amit minden gasztroblogok nagy példaképe Chilli és vanilia írt ki. Szóval már többen is azt gondolták, hogy ő én vagyok, ami részemről igazán megtisztelő, nem tudom, ő hogy’ van vele.
Visszatérve Mamelade-hoz. Találtam egy bejegyzést nála, amiben körkérdésről van szó, és mivel a végén igenis én voltam ott linkkel, úgy érzem gazság lenne nem megválaszolni a hógolyó kérdést, amit igazából Kicsi Vú indított el! Lássuk:
1. Hány szakácskönyved van? Nem sok, igazán nem sok. Talán ha húsz kötet, így gyors számolásban. Persze ha a lapokra kérdezel, na abból már vagy fél padlásnyi van. De nagyobb része még a régi otthonomban, vagy kétszáz kilométerrel arrébb, úgyhogy az nem is számít. A szakácskönyvek mind magyar nyelvűek, talán ezért ilyen szerény a számuk. A gyűjteményem nagy részét az internetről összegyűjtött receptek teszik ki, ebből van vagy hat A/4-es lefűzött vaskos dosszié.
2. Melyik a 3 legkedvesebb? Na ez kifejezetten fájt. Ez a kérdés. Hiszen a maroknyihoz mind nagyon ragaszkodom, ezekből legkedvesebbet kiválasztani? És milyen szempontból? Amelyikből a legtöbb jót készítettem el? Amelyik legszebb? Amelyiket legtöbbször olvasgatom, vagy amelyik teljesen megmagyarázhatatlan módon egyszerűen csak tetszik, de főzni nem nagyon főzök belőle. Utóbbiak között van például a nagy kedvencem A két duci hölgy könyve. Na abból még soha semmit sem főztem meg, de nagyon szeretem olvasgatni. nagy nehezen mégis kiválasztottam ötöt. Bocs.
De tudok első hármat mondani! Végül is a leghasznosabbal kezdetm, az nálam Vízvári Mariska szakácskönyve (hiába régimódi lány vagyok…), a második helyen az örökölt kézzel írott könyvecském (ha az számít…) , és a harmadik egy igazán modern valami. Donna Hay: Ízvarázs című könyve. Utóbbi szép és izgalmas, az utóbbi évek egyik legszebb kiadványa. Szerintem.
A maradék kettő pedig két már-már irodalmi élmény, vagyis Lénárd Sándor A római konyha, ami az igazi olasz ételekről beszél úgy, hogy már az olvasás is gasztronómiai élmény. Körner András könyvét pedig azért szeretem, mert pontosan ez az, amire vágyom, régi családi receptek, cetlikről, vagy csak a családi szájhagyományban megőrzött ételek. No meg ebben a könyvben még van élmény, hangulat és persze történelem.
3. Melyikek várnak beszerzésre? Szakácskönyv álmom? Őszintén megmondom, nincsen. Azokra a receptekre vágyom, amiket családok őriznek csokifoltos cetliken. Ezeket szeretem igazán. A szépséges szakácskönyvek szórakoztatóak, és ha éppen egy megtetszik, vagy hallok róla, hát biztosan… Vagyis jut eszembe, van most egy séf könyv, aki főzött Churchill-nek, na az ő könyvét azt hiszem meg fogom venni… Jacques Pépin a séf név szerint.
4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol? Sokmindenre! Kezdem a legegyszerűbbel! Például vágyom egy igazán jó tésztafőző szettre. Nagyon vágyom rá. Aztán egy fedeles jó kis serpenyő is jól jönne. És szeretnék egy dagasztós gépet is, és egy raklett sütőt, meg egy rendes Tupperes konzervnyitóra is vágyom. De legesleginkább egy jó kis konyhát szeretnék, szigettel vagy anélkül, de olyat, amiben benne van az étkező is, és lehet tereferélni főzés közben.
5. Kedvenc fűszereid? Egyszerűbb lenne leírni azt az egyet, amit ne, semmiképpen se, soha!!!! Az a kapor. Szegény. Száműzött az én konyhámban! A kedvenceim között van a fahéj, a fokhagyma, szerecsendió és a petrezselyem.
6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben? Levest nem eszem. Ahhoz már valami nagyon jó névnek kell az étlapon szerepelni. Na legutóbb egy beugrott egy szederleves ánizsos piskótával. Azt hiszem az ánizs miatt. Meg a szeder miatt persze! Főételnek biztosan valami csirkét rendelek, ha lehet gyümölcsös variációban. Legutóbb Egerben ettem egy remekbeszabott gyümölcsragus csirkét burkonyakrokettel. És a desszertet nem hagynám ki sohasem. Felemlegetem a Shiraz egyik remekművét a PINACOLADA MOUSSE DIÓS PISKÓTÁRA TÁLALVA KESERŰ CSOKOLÁDÉMÁRTÁSSAL. Észveszejtő!
Jó hír, rossz hír – Spagettikuglóf
2007 március 21. | Szerző: kov
Van egy jó hírem, meg egy roszz is, természetesen elmondom. A jó az, hogy lett végre kapcsos tortaformám extrákkal. Vagyis kaptam hozzá egy betétet is, amivel kapcsos kuglófformát varázsolhatok. A rossz hírem az, hogy nem működik. Az első adandó alkalommal kipróbáltam és meg is jártam kissé.
De kezdjem az elején!
Régóta szemeztem ezzel az ételcímmel: spagettikuglóf. És ha már a remekbe szabott kuglófformám is megvolt, nosza nekiláttam. Az étel igazából egy ilyen hamiskás olaszosos, rakott tésztásos kaja, gyorsan elkészül és az össze hűtőben bánatoskodó szomorú szalámit beleszelheted. Pompás mondjuk szombatra, amikor nem akarsz sokat tipródni a konyhában délelőtt.
Spagettikuglóf
Hozzávalók:
– 1 csomag spagetti
– 10 dkg szalámi vagy párizsi
– 1 hagyma
– 10 dkg kemény sajt (trappista)
– 10 dkg márvány sajt
– 4 tojás
– ketchup
– tej
Megfőzzük a spagettit. Olajon hagymát pirítunk, hozzáadjuk a kockára vágott felvágottat, összepirítjuk. Kiolajozott kuglófformába teszünk egy kis spagettit. Ügyesen az alján körberendezzük. Erre a hagymás felvágottat, meglocsoljuk kechuppal. Erre megint spagetti jön, arra reszelt márványsajt, ketchup, majd spagetti, reszelt trappista, ketchup és spagettival zárjuk. A tojásokat felverjük, tejjel felöntjük, ráöntjük a spagettire és megsütjük.
Finom!
Nálam az volt a probléma, hogy a kapcsos formám áteresztette a tejes tojásokat. De így sem volt rossz az étel, hát még ha tökéletesre sikerül!
Van az úgy….- Mimózás vakondtúrás
2007 március 13. | Szerző: kov
…hogy bármennyire is szenvedélyem a sütés-főzés, egyszerűen nem akarok semmi újat, nagyszerűt, könyvbe illőt alkotni. Van az úgy… Egyszerűen csak főzikélek valamit. Mondhatni: összedobok. Na mostanában így van ez… Így volt… Mert aztán kaptam egy levelet Pozsonyból, Mili nénitől… De erről majd később, merthogy Mili néni recepteket is küldött, és olyanokat, hogy azoktól aztán bezsong a magamfajta szenvedélyes főző, mégha szunnyad is a szenvedély… Na túl sokat fecsegtem magamról, ahelyett, hogy ennénk már valami jót. Igaz?
Ha már ennyire igyekszem magam ügyes háziasszonnyá képezni, akkor ehhez a megfelelő szakirodalmakat is be kell szereznem, időről- időre. Így aztán a fejlődésem érdekében megvásárolok vagy száz, de minimum mindegyik főzős újságot. Már az első lapozásnál rájövök némelyiknél, hogy ejnye, de nem kellett volna… De eztán gyűjtögetem, rakosgatom, leporolom őket, és azon túl, hogy minden huszadikból egyet kipróbálok… nem sok minden történik velük.
Legutóbb egy friss lapból kinéztem egy receptet. Budapesten a Mom aljában van egy igazi olasz cukrászda (megjegyzem, kicsit apadt a színvonal a nyitás óta, de így is mesebeli sütemények, és fagylaltok kelletik ott magukat), ott ettem egy ilyen sütit. Az a neve, hogy Mimóza torta. És tényleg, mint az igazi virág, szivacsos kis sárga bolyhokkal megszórt, könnyű, habos sütemény. Na ezt lehetett volna könnyen, gyorsan, a szakácslap útmutatásai alapján…
De nem lehetett, mert a második sornál kiderült számomra, hogy ezt a receptet ugyan meg nem sütötte senki, csak mondjuk lefordította, mert olyan logikátlanul, és kavarodottan következtek a dolgok, hogy bosszankodva igyekeztem magam követni. Amit most itt megosztanék a kedves olvasóval az maga a javított kiadás.
Mimózatorta
Hozzávalók:
– 1 db 22 cm-es kész tortalap
– 3 tojás
– 3 evőkanál cukor
– 1,5 dl tej
– fél csésze kávé
– 3 dl habtejszín
– 3 evőkanál édes fehérbor
– 1,5 dkg zselatin
Keverjük haborsa a tojásokat a cukorral, adjuk hozzá a tejet, majd főzzük 5 percig ( nem lehet addig főzni, mert a tojásból rántotta lesz, tehát egyet melegítsünk rajta, úgy hogy folyamatosan keverjük. Ha mégis kissé becsomósodna, akkor botmixerrel helyrehozhatjuk az állagát.)
Közben a zselatint áztassuk be egy kevés hideg vízbe (én egy kis tasak zselatinra tettem egy jó evőkanál hideg vizet és hagytam, hogy megduzzadjon). A zselatint adjuk hozzá a cukros tojásos krémhez.
A krém felét vegyük ki egy másik tálba, és adjuk hozzá a bort (én kihagytam, helyette egy kis vaniliás cukrot kevertem bele). A krém másik felébe keverjük a kávét (nem tudtam értelmezni a fél csésze fogalmát, ezért kicsit több lett, így ehhez még extra zselatint is kellett adnom).
Közben a tejszínt 1-2 evőkanál porcukorral verjük kemény habbá (eminensek habfixálóval is operálhatnak). A hab egyharmadát tegyük a kávés krémbe, a másik harmadát a vaniliás/boros krémbe. A harmadik harmadával várjunk egy kicsit.
A piskóta közepén vágjunk egy kört, óvatosan kaparjuk ki a belsejét, úgy, hogy egy kis pereme, és alja is maradjon a piskótából. A kiszedett piskótatörmeléket morzsoljuk apró darabkákra! Kenjük a peremes tortába először a kávés krémet, majd a vaníliás krémet, végül vonjuk be a maradék tejszínhabbal. A tetejére szórjuk a piskótamorzsát. Jól hűtsük le!
Fele annyira sem bonyolult, mint ahogy végül leírtam! És isteni finom. Én sajnos csak kakaós piskótát tudtam venni, abból is egy számmal nagyobbat, úgyhogy inkább vakondtúrás lett, mint mimóza, de így se rossz!
Egy másik klasszikus – Almatorta nmaris módra
2007 február 22. | Szerző: kov
És mivel igény van rá, hát ezt a remekbeszabott receptet is bemásolom ide, mert kérték tőlem. Megértem a kérésüket, nmaris nevét hálával telt ajakkal dícsérjük, ahányszor megsütöm és megesszük az almatortát!
Régi barátokra újra rátalálni nagyon jó dolog! Különösen ha a barát még hirtelen egy jó kis almatorta recepttel is megajándékoz. Amikor a fákról hullani kezdenek a vörösbarna levelek, akkortól vágyakozni kezdünk valami almás után. Almás pite, reszelt almás, almás, almával.
Az alma utáni vágy éledésekor szólt hozzá itt “alant” a blogomhoz nmaris, akit egy remek kis főzős fórumon “ismertem” meg, és bár önmagát nem nagy szakácsművésznek tartja, mégis bármely ötlete, amit megosztott velünk, megállta a helyét! Hát még a jó kis
Amerikai almatorta
Engedélyével, akár a nagy klasszikusokat, idézem:
“Szóval az amerikai almatorta az úgy van, hogy begyújtod a sütőt közepesre. Aztán 15 deka cukorból, ugyanennyi lisztből, 1 csomag sütőporból, 2 tojásból, 10 deka olvasztott margarinból tésztát kavarsz. Kimargarinozol és lisztezel mondjuk egy tortaformát, vagy egy kisebbfajta tepsit, aztán meghámozol, kimagozol 3-4-5 almát. Ha épp fejlett az esztétikai érzéked, akkor szeletkékre vágva szépen elrendezed a forma/tepsi alján. Ha bal lábbal keltél, akkor amorf darabokra felszecskázod, és belehajigálod a sütőalkalmatosságba. Azért kábé egyenletesen 🙂 Rászórsz egy marék cukrot, meg egy kevés fahéjat.
Most rá kell önteni/kanalazni a tésztát. Nekem általában túl sűrű, és “nem akar” eloszlani a cucc tetején, ilyenkor csalok egy kevés tejjel, így már megadja magát. Mehet is be a mostanra már meleg sütőbe. Nemigen szokott 20 percnél több idő kelleni neki, persze érdemes megszurkálni, biztos, ami biztos.
Jön a legnehezebb része: hagyni kell kihűlni, különben nem lehet kiborítani. Melegen az alma odaragad a tepsi aljába, a tészta meg jön ki nélküle. De ha kihűlt, szépen ki lehet borítani, így felül lesz az alma. Lehet cukorral vagy anélkül tálalni.
Eminensek vaníliapudingot, netán még csokimázt is tehetnek rá, de mire elkészülne, a süti elfogy, szóval jobb ezzel nem kísérletezni 🙂
Én, ha nekiállok, dupla adagnál alább nem adom, és akkor rendes méretű tepsiben készül. Családilag tesztelve barackkal, körtével is. Ha túl sok a gyümölcs, akkor nem fogja jól össze a tészta, ilyenkor enyhén a Chokitóhoz hasonlít, mivel nagyon ronda, de finom 🙂 Lehet jénaiban is sütni, ezt is kipróbálták már nálunk! És az a vicces, hogy TÉNYLEG imádja a nagymamám 🙂 Jobban, mint a hagyományos almáspitét. És csak akkor, ha én sütöm :-)”
Valóban dupla adaggal érdemes kezdeni és nálunk sem érte meg a csokimázt, addigra elfogyott! Pedig kifelejtettem a fahéjas cukrot!
Óda a pogácsákról
2007 február 22. | Szerző: kov
Ha nem bánjátok régiek, akkor még egyszer berakom ide a pogácsákat. Egyrészt mert valaki kereste is, másrészt meg mert “őket” nem költöztettem át a régi helyemről. Harmadrészt pedig, mert pogácsaimádóként ezt az örök klasszikust állandóan előveszem. Hol a gyors, hol a kidolgozott receptet.
Pogácsára két variációt szoktam sütni. A gyors egy egyszerű túrós alapú tészta, ami egy kicsit megbolondul a tetejére szórt sajttól. A kidolgozott, amire csak azt szoktam mondani, hogy a világ legfinomabb pogácsája. És hidd el, aki kóstolta mélységesen egyetértett velem ebben.Előbbi Anyukámtól, utóbbi kedves rokonomtól Piroskától.
Túrós pogácsa
Hozzávalók:
– 25 dkg tehéntúró
– 25 dkg margarin
– 30 dkg liszt
– só, ízlés szerint
– fél csomag sütőpor
A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát kisodorjuk és kiszaggatjuk. A tetejét megkenhetjük tojássárgájával, szórhatunk rá sajtot is. Nagyon gyors és nagyon finom!
Piroska pogácsája
Hozzávalók:
– 1 kg liszt
– 4 tojás sárgája
– 2 db ráma kocka
– 5 dkg élesztő (1 dl langyos tejben felfuttatva)
– 1 evőkanál só
– 2 kis pohár tejföl
A hozzávalókat összegyúrom, fél óránként hajtogatom, háromszor. Kiszaggatom és még 15 percig pihentetem, tojással megkenem és 180 fokon sütöm.
Megjegyzés: Hétköznapokon a fele adagból készítem. Általában kihagyom a másfél órás hajtogatósdit, de így is nagyon finom. Megmarad egy raklap tojásfehérje, úgyhogy ezzel együtt valami olyat is készítek, amibe rengeteg tojásfehérje kell.
Vasárnap délután – Aranysárkány Szentendrén
2007 április 17. | Szerző: kov
Van egyfajta családi vonzódásunk Kosztolányihoz és az ő Aranysárkányához. Így aztán egyszer régen, amikor Szentendrén sétáltunk bekukucskáltunk az Aranysárkány cégér alá. Ki tudja miért is nem ültünk le akkor rögvest a terített asztalhoz?
No de ami késik…. Így aztán egy újabb szentendrei séta alkalmával és főképpen a barátok szelid unszolására hallgatva betelepedtünk a Fő tértől fölfelé kapaszkodó utca egyik kis épületébe az Aranysárkányba. Ott aztán megtudtuk, hogy már régen is sőt, meg hogy 78 óta újra.
De ez mind semmi volt ahhoz képest, amilyen kanalak és kések voltak az asztalon ezüstre kiglancolva, úgy ahogy utoljára tán gyerekkoromban láttam, amikor még a nagyanyám “”esszeug”-jával vártuk a vasárnapi ebédet. Akkoriban olyan kis kacskának tűntek ezek a villák, kések, most pedig amikor megláttam őket egyszerűen jól éreztem magam. Pedig még csak bele sem szagoltam a levegőbe.
Aztán a másik az óriási prés, amilyen nagyapám nemespenészes borospincéjébe volt, na olyan állt a vendéglő (nem áll a szám az étterem szóra…) végében, és amögött szinte karnyújtásnyira szemérmetlen sütés-főzés folyt. Szemérmetlen mondom, mert sokszor van olyan bennem, hogy inkább ne is tudjam miből hogyan mit raknak a tányéromra, mert ki tudja, tán az illúzió omlana össze azonmód…
De itt kiterített kártyákkal folyik a játszam. Ez van vendég, ezt kérted és a krumplit krumlpliból állítjuk elő, bármennyire is meglepő.
Kicsi megtorpanás az étlapolvasásnál, hogy vajon a sárkányok kedvencét együk-e egy jó kis Villányi hideg meggylevessel, de akkor viszont a desszert már nem fér bele, viszont a pilisi túrógombócról ódákat zengenek… A kompromisszumba különféle választások fértek bele, így kanalaztam a hideg meggylevest (Visszafogott értékelés alapján állíthatom: mennyei), megrendeltem a Sárkányok kedvencét és mondhatom lennék én sárkánylány ilyen kajáért és a világért ki nem hagytam volna a túrógombócot, ami megjelenésében is olyan izgatóan perverz, hogy azt már leírni sem lehet.
Visszatérve a sárkányos kajára. Van egy adag rántott csirkemell, amelyet grillezett gyümölcságyon, jófajta házi kockakrumplival tálalnak. Eszméletlenül finom a gyümölcsös ragu, az ízek és illatok ravasz keveredése, az a fajta ízélmény, ami engem aztán le is vesz a lábamról egy életre.
Megjegyzem hasonló élmény volt egerben a mozival szembeni kis utcában levő vendglőben (S betűvel kezdődik a neve, szégyelem, de nem tudom pontosan) szóval ott is ettem hasonló gyümölcsös szárnyast, csak ott csíkokra vágott pirított csirkemell volt a gyümölcsök mellé és természetesen krokett.
Szentendre önmagában is pazar. Az Aranysárkánnyal még fokozható. És ha valami igazán ütős dologra is vágysz, hát a Szamossal szemben az Éden Csokiboltot… na azt ki ne hagyd!
Oldal ajánlása emailben
X