Nóra reggelije
2007 május 29. | Szerző: kov
Miért megy az ember weekendezni egy igazi turmixgéppel? Kizárólag azért, hogy a napsütötte reggel még aranylóbb színű legyen… válaszolhatnám a költői kérdést emígyen. Persze a dolog ennél sokkal költőibb és prózaibb is….
Magam a turmixokkal akkoriban kötöttem jó barátságot, amikor kicsiny pocaklakóval együtt tengettük napjainkat. Ő és én kifejezetten kedveltük a tejes banános variációt. Hidegen a legmelegebb nyárban pazar volt. Mondták is, az édesszájú anyuka kislányt hord a szíve alatt. meg is született a szép kisfiam…
Aztán amikor a bébipapit nyomtuk említett kiskorúval, akkoriban mindent mixeltem neki fixen. Magamnak viszont annál kevesebbet. és akkor egyszercsak belefutok egy baráti reggelen egy szép turmixgép kancsójából csorgó sárgás, rózsaszínes habos csodába.
Nóra mixelte reggeli íme:
Nóra reggelije
Hozzávalók:
– 1 liter 100 5-os narancslé (ajánlat Hohes C)
– 1-2 banán (az édes íz miatt…)
– 2 marék megtisztított eper (mert imádjuk)
– 1 kis narancs persze meghámozva, összevágva
(vagy nem pontosan ezek…)
A lényeg, hogy a tej alapot a gyümölcslével váltjuk fel, amit persze előző éjszaka a jégen hűtöttünk. Saját ajánlásom a dologhoz egy kis kuglifejű sárgadinnye lett volna, de gyümölcsinség idején azt inkább megettük. Viszont nem felejetem, azt hiszem mielőbb kipróbálom. A gyümölcsök variálásának csak a felhozatal szabhat határt.
Tartozásaim 1. – Kiflismarni
2007 május 29. | Szerző: kov
Gyerekkorom egyik legkedvesebb étele volt. Annnyira tipikusan Anyukám főztje, hogy sokáig nem is mertem magam nekiállni. Kizárólag Anyu készítette el. Szombatonként volt ez ebédre, sok-sok porcukorral és mazsolával, igazi édes élet délutánokat varázsolt. Azt gondolom valami németes étel lehet, biztosan ismerős lesz, hiszen hallottam már rakott zsemle néven is emlgetni. Nálunk azonban örökké kiflismarni marad…
Kiflismarni
Hozzávalók:
– szikkadt kifli (na jó, lehet zsemle is…) személyenként 2-3
– 2-3 tojás
– tej (kb. 2-3 dl személyenként)
– cukor ízlés szerint
– mazsola
Ez egy tipikusan érzésre elkészíttendő étel. Anyu sem tudott mértékeket mondani, az a lényeg, hogy olyasmi állagú étel legyen, mint a mákos guba, de a dolgot kicsit megkavaríntjuk.
Tehát a kiflit/zsemlét kockázzuk. Közben a tojásokat szétválasztjuk, a tojások sárgáját kevés cukorral és a tejjel összekeverjük, ebbe beleáztatjuk a kiflit/zsemlét. Hagyjuk, hogy jól megszívja megát, de ne csöpögjön (na igen, ezt kell jól eltalálni, én is lassan öntözgettem még a tejet hozzá). Amíg kicsit ázik a cucc, addig a mazsolát is beáztatjuk egy kevés vízbe, felverjük a tojás fehérjéket jó kemény habbá. A tejes, tojásos masszát kicsit lecsöpögtetve óvatosan összekeverjük a habbal, hozzáadjuk a mazsolát. Kivajazott tepsiben jó ropogós tetejűre sütjük, porcukorral tálaljuk. Az eminensek persze itt is turbózhatnak. Adjanak hozzá vaníliás öntetet!
Pénteki töprengések
2007 május 11. | Szerző: kov
Na jól indul a hétvége. Tegnap jógán (na ez egy másik blogra tartozik, de igen jógán) éppen relaxációban egyszer csak az jutott eszembe, hogy kiflismarnit ennék. És remek, gondoltam magamban, kiflismarni kifejezetten szombati kaja. De sem a kiskorú, sem az apja nincs annyira oda érte. Viszont én igen. Mi lesz tehát a szombati ebéd? Kiflismarni.
Ez futott végig alfa állapotban az agyamban. És akkor mára virradóra (na jó reggel) megtaláltam Marmalade (akinek a nevét mindig rosszul írom, legalábbis Ré szerint, de nem, de igen, de most már javítottam és megtanultam…. bocsánat….) kérdéseit és annyira éreztem, hogy na igen, végre kiönthetem a lelkem. Léleköntés következik:
1. Mi alapján főzök, és hol keresem az inspirációt?
Mondhatnám alfaállapotban bekövetkező kívánás alapján. Ez mondjuk túlzás, de igen, önző vagyok és általában aszerint főzök, hogy én magam mire kívánok rá. Aztán van még az a variáció is, ha a család valamire kifejezetten rákíván és a harmadik helyen a frigider tartalma mint egyetlen inspiráció jön elő.
De sokszor van, hogy egy ízt, egy illatot vágyok csupán és képes vagyok egyetlen pillanatnyi szaglásélmény érdekében végigfőzni a vasárnap délelőttöt. Aztán még ami meghatározó inspirációs tényező a gasztroblogok tartalma. Olyan termékennyé lehet válni pl. Aubergine oldala, vagy Mamma jelenetei egy olasz háztartásból, és még szeretem nagyon a többieket is, olyan sokan vannak, hogy már csak úgy tudom kezelni a dolgokat, ha a gyűjtőoldalról kalandozok. És még valami sokszor csak egy szó vagy egy kép akad meg az agyamban és mint egy őrült túrom össze a lakást azért az egy újságért, amiből a vasárnapi ebédet tervezem. Kimerítő vagyok….
2. Betartom-e a receptekben leírtakat?
Erre viszont rövid tudok lenni. Már nem. Asszem vagyok annyira gyakorlott (hm és szerénytelen), hogy már nagyvonalúan irányjelzőként tekintsek a receptek adataira. És ha a józan eszem úgy diktálja, akkor alakítsam ahogy jónak látom. De vannak igen megbízható források, akiknek a receptjeit bötű szerint veszem.
3. Mi alapján választom ki a holnapi ebédet, vacsorát?
Azt hiszem ezzel kezdtem, akkor kicsit kutyultam a dolgokon és összevontam a két kérdést, de hát a lényeget oda bele írtam. Alfa állapot, ez a titok nyitja!
Ja igen és a kúrám ideje alatt érdekes volt, mert ott a főzés kizárólag, mint alkotási folyamat játszott szerpepet az életemben. Úgy még érdekesebb a mit főzzek kérdése, mert akkoriban tényleg arra mentem rá, hogy milyen eljárást próbálnék ki, milyen módon készítsek el bármit is…
Továbbadom Zselykének, kíváncsi vagyok mit is gondol a dolgokról…
Flörtölnék, avagy a spárga és a medvehagyma
2007 május 9. | Szerző: kov
Van, amit semmiképpen. nem ennék, olyat például, ami pislog, mielőtt bekapom. Nem ennék a világért sem kaprot, és semmiképpen brokkolit. De van két dolog, amivel mostanában, legalábbis gondolatban, kacérkodni kezdtem.
A spárgával – bevallom – volt már egy könnyed kis liezonom jó néhány esztendővel ezelőtt. Akkoriban nálunk még egyáltalán nem volt trendi dolog, viszont a hollandok már akkor is elég jól készítették a róluk elnevezett hollandi mártással, egy kellemes sonkával, igazán finom kis cucc volt.
És ahogy olvasgatom mostanában blogtársaimat, meg ahogy a piacon körülnézek, hát talán ideje lenne felzárkózni… Spárga spárgával, zölden és sárgán, rizzsel, és mással. Igazából arra a klasszikus spárgára, a sonkás hollandi mártásosra vágyom, a sok évvel ezelőttire. Az ételekben néha igazán a klasszikusok a legmeggyőzőbbek – szerintem.
Na most a medvehagyma több oldalról szinte egy napon kúszott be az életünkbe. Először is kolleganőm emlegetett egy pestót, amit ő maga egyedül készített el ebből a valamiből, aztán a párom áradozott róla, gasztrológiailag művelt kollegája révén értesült a medvehagyma mindenféle áldásairól, aztán megjelent nálunk is néhány recept, majd az inkriminált receptújságban is benne volt vagy két kolumna. Lehetetlen elkerülni. Egy helyen nem futottunk még össze. A piacon. Sajnos. Bár már várom a nagy találkozást, talán mondtam már… flörtölnék….
VKF 4.- Reggeli epres tortácska
2007 április 28. | Szerző: kov
Hát belevágtam én is, elkészítettem, lefotóztam… de majdnem az lett a címe, “Hogyan maradtam le egy valódi gasztroreggeliről, avagy az utolsó pillanatok, és az az átkozott végzet hogy semmi sem akar összejönni.”
Amikor elolvastam az újabb forduló kiírását a reggeliről Mammától, egy dolgot azonnal eldöntöttem. Az én elméleti és gyakorlati reggelim csakis édes lehet. Aztán egyből ezután eldőlt az is, hogy eper lesz a reggeliben.
Egy jó reggelihez szerintem kell egy kellemes könnyű piskóta, kell hozzá valami gyümölcs és jól jön valami kellemes fanyar joghurt is. Ezekből állt össze “Zsé májusi reggelije”. Az utolsó pillanatban persze, mert manapság mindennel az utolsó pillanatban végzek. A határidő utolsó perceiben délelőtt még illatos epreket mustráltam a piacon, délután vettem meg a krémes bio joghurtot, aztán öt örül gyorsan megsütöttem a világ legegyszerűbb muffinját Stahl Judit után szabadon, és végül nekiláttam. Közben kiderült, hogy a fényképezőgépemet nem tudom használni, így a telefonommal fotóztam, mondhatni az utolsó pillanatban. Azért összejött. Nem dicsekvésből, de a fotózás után a család rávetette magát a műre, és a legvisszafogottabb értékelés is valahogy úgy hangzott: “Hát ez isteni!” Mit is mondjak? Már megérte, pedig jócskán sötétedik egy reggelihez…
Hozzávalók:
– 20 dkg eper
– 2 pohár natúr bio joghurt
– 1 – 2 evőkanál porcukor, vagy 1 evőkanál méz
– fél tasak zselain
– 1 tasak piros színű tortazselé
Megtisztítjuk az epret, a legapróbbakból néhányat félbevágjunk. A többit botmixerrel összetörjük. Maradjanak benne nagyobb darabok is! Ezután hozzákeverem a joghurtot, és ízlésem szerint édesítem. Elkészítem előírás szerint a piros tortazselét. A kis szuflétálat kiöblítem vízzel, az alját kirakom a kis eprekkel, erre ujjnyi vastagon piros zselét öntök. Lehűtöm, a hűtőben dermesztem.
Közben elkészítem a fél tasak fehér zselatint. Kicsit kihűtöm, majd belekeverem az epres joghurtba.Ha a piros zselé megdermedt, rámerem a jogurtot, és tovább hűtöm. A legjobb, ha egy egész éjszakát a hűtőben tölt, hiszen úgyis csak reggel lesz jelenése.
Tálaláskor egy késsel óvatosan lazítsuk meg a szélét körben, majd borítsuk a tányérra. Muffinal és eperrel tálaljuk. Nagyon ünnepi reggeleken tejszínhabot is kanalazzunk mellé!
Vaníliás muffin Stahl Judit nyomán
Hozzávalók:
– 15 dkg puha vaj
– 15 dkg cukor
– 1/2 teáskanál vanília aroma
– 2 tojás
– 15 dkg liszt
– 1 teáskanál sütőpor
– 4 evőkanál tej
– 2 evőkanál kókuszreszelék
Bekapcsoltam a sütőt.
A vajat és a cukrot habosra kevertem, hozzáadtam a vaníliát is. Majd egyenként belekevertem a két egész tojást, a sütőporos lisztet és végül lazítottam a tejjel. Szerintem a kókusz nagyon illik az eperhez, ezért most egy kevés kókusz reszeléket is tettem a muffinba. Kapszlikba kanalazva 20 perc alatt megsütöttem.
Lappiac és egy S.E.
2007 április 26. | Szerző: kov
Éppen tegnap vettem meg én is a Príma konyhát, ahogy megtette azt Marmelade is. És éppen azon töprengtem, hogy azért szeretem, mert kézreálló recepteket közöl. És hogy egy ilyen körképet írnék, hogy melyik lapot miért is kedvelem vagy miért nem. Aztán erre meg pont olvasom Marmelade fejtegetését és hát igen… hm… Sajnálatos Eseményként könyveltem be, de annál azért sokkal felháborítóbb, és ahogy látom forrong a gasztroblogok népe!
Mindenesetre azért egy körkép helyett csak néhány gondolatot mégiscsak megér a téma. Mert álmom és vágyam, hogy nálunk is legyen olyan gasztromagazin, mint mondjuk a BBC lapoknál a Goog Food, és talán egyszer lesz is, de legtöbbször azért be kell érnünk rosszul fordítgatott receptekkel sajnos. Erre egy kedves gasztroblogo társam már felhívta a figyeklmet, de sehol nem találom azt a bejegyzést, de rajta vagyok a dolgon…
Ám szeretnék hírverést csapni a Paprika TV magazinjának, mert az pl. olyan, amiből majd egyszer igazán jó lap lehet, most még kicsike és még azt hiszi, hogy az a dolga, hogy promózza a tévét, pedig önálló lábakat is növeszthetne mert akkor is szeretnénk, azt hiszem…
Szolgálati közlemény – Ötletbörze moly ügyben
2007 április 23. | Szerző: kov
Kénytelen vagyok egy nagyon rossz témával előhozakodni. A saját csapdámba estem nyilván, amikor enyhe buddhista megfontolásból hagytam ősszel elszálldogálni két kis molylepkét a konyhámban.
Az inváziót meghozta a tavasz. Rajzás van minden szinten. A szalvéták között is, drámai a helyzet.
Van valakinek tényleg bevállt módszere a molyok kiírtására?
Állatvédők ezúttal kíméljenek!
Azok a régi szép idők… – Fischerová
2007 április 23. | Szerző: kov
Betartom az ígéretem.. És elmondom mivel fokozható egyszerűen egy lakoma! De előbb a recepthez tartozó történetem…
Néhányan vállalják a kockázatot é saz alant valahol közölt emailcímemre levelet küldenek nekem. Sok kedves szó, kérés is, meg recept érkezett így hozzám, írtak nekem Moldvából is, nagyon izgalmas receptekkel teli levelet, meg kaptam postát Pozsonyból is. A pozsonyi posta aztán sűrűbben kezdett járni és most már hiányozna is ha nem lenne, nagyon… Íme tálaltam egy jó kis receptet a barátsághoz, vagyishogy a barátkozáshoz… de nem is erről akrtam írni…. Szóval Pozsonyból kaptam levelet a három nyelvű szakácskönyvemhez, és ennek apropóján olyan receptet is, ami akár abból a könyvből is származhatna. Így lett a vasárnapi sütink egy őrületes diós finomság, amihez először el sem kartam hinni, hogy csak annyi liszt kell, amennyi…Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészül, és ha úgy igazából vágysz egy kis vasárnap délutáni nosztalgiára, azonnal másold le a receptjét…!
Fischerová
5 tojássárgáját 25 dkg porcukorral habosra keverjük.Hozzáadunk 25 dkg vajat, 5 dkg mazsolát rumban megáztatva, 13 dkg őrölt diót, kiskanál fahéjat, 4 evőkanál grízes lisztet és legvégül könnyedén az 5 tojás habját.
Kikent tepsiben közepes lángon sütjük.
Glazúr: 3 evőkanál erős feketekávé, 10 dkg porcukor. 1 evőkanál kakaó. Gőz fölött sűrűre főzzük. Amikor levettük a tűzről hozzáadunk 5 dkg vajat, A sütire öntjük.
Jó étvágyat!
Csirkemell nagyon is kedvemre
2007 április 19. | Szerző: kov
Az Aranysárkányról azért kellett írnom itt alant, hogy leírhassam az Aranysárkány ihlette ebédet is. Már teljesen kezdek olyan lenni, mint a nagyok ! Vagyis már alkotok, igaz még túl nagy hibát nem véthetek az alkotás során, mert úgy csinálom, de már magamtól rakom össze a mit és hogyan fogok ebből az alapanyagból olyan kaját rittyenteni.
Voltak tehát ezek a korábban felsorolt gyümölccsel őrjített szárnyasos élményeim. Muszáj volt, hogy megalkossam tehát a házi változatot! Pazarul sikerült.
Először is végig kellett gondolni, hogy egy gyümölcsraguba mit szeretnék viszont látni a tányéromon. Azt is el kellett döntenem, hogy mit nem, és ami ehhez képest lett, abból le kellett vonnom a tanulságokat. Úgyhogy legközelebb talán a tökélyre hajtok.
Lássuk tehát a gyümölcsök közé a következőket válogattam: alma, körte kockára vágva, szőlő, mandarin gerezdezve, narancs karikákra cikkelyezve és héjastul.
Kevés olajon egy kanál kristálycukrot pirítottam, arra dobtam rá az előkészített gyümiket. De butus voltam, mert az lett a vége, hogy az alma és a körte szinte eltűntek, mert hiszen szétfőttek, ellenben a narancs és a mandarin tartotta magát, a szőlő meg eljutott a pont jó állapotba. De nem csüggedtem, egy löttyintésnyi bort is öntöttem hozzá, és szépen megpároltam fahéj és őrölt szegfűszeg, valamint egy kevés őrölt gyömbér társaságában. Isteni illatokkal telt meg a konyhám!
A csirkemellet a szokásos olajos, mustáros pácba fektettem éjszakára, ehhez most egy kevés ketchup-ot is adtam. Aztán a négyszögletes grillezősömön szépen megsütögettem őket. Mindehhez készítettem krokettet, ahogy azt már korábban bevallottam.
Mondhatom mennyei lett a dolog. És a desszert! A recept egyenesen Pozsonyból érkezett, a régi szép idők ígéretével…. De erről majd legközelebb!
Sokk – avagy miért nem….
2007 június 5. | Szerző: kov
Az van, hogy tegnap kiraboltak, ellopták a táskámat, benne a fényképezőgépemmel és sok mással. Most sem enni, sem főzni nincsen kedvem. Egy jó kis karamellás kuglófot sütöttem a hétvégén, arról a fotók még a gépen vannak. Remélem valaki örül neki, hogy finom sütit láthat. Másról most nem írnék. Ugye megérted?
Oldal ajánlása emailben
X