A rántott hús megmentése
2007 augusztus 14. | Szerző: kov
Igaz magyar ember vasárnap rántott husit eszik rizsával. vagy nem is, rántott karajt és ubisalit is hozzá. De mielőtt bárki politizálással vádolna, elmondom a rántott húsról lesz szó, nem másról.
Merthogy az enyémek is úgy vannak csaj, jó ha mindenféle “ala” kajákat ütök össze vasárnaponként, na de azért az Igazi Vasárnapi Ebéd mégiscsak valami panírba bújtatott. Számomra mondjuk egy jófajta halacska is megteszi, sőt, de hát a férfiembereim legszivesebben a rántott pipicicit eszik. Merthogy ezt kapják, de az igaz, hogy szárnyasból készítem már szinte az összes húsételt. Így alakult.
(Ez a kép nem az a kép, ez egy másik oldalról származik.)
Aztán amikor vasárnap sütögettem a brutál mennyiségű szeletkéket, egyszer csak elérkeztem az elégig. Vagyis megtelt a jénaifedél (abba szedegetem az olajból) és elegendőnek minősítettem aznapra a mennyiséget. Maradt még négy darabka panírban szomorkodó szeletem. Ha ezt úgy behajítom a hűtőbe csak úgy, akkor bizony egymást áztatják szét, úgy hogy másnap akár kezdhetném előről a panírozást, vagy cuffoghatnék velük napestig.
A módszer
Valahol olvastam, hogy az ilyen esetekre azt kell csinálni, hogy a panírozott szeletkék közé alufóliát terítek – tenyérnyit mondjuk, amennyit egy jobb melírhez szabdalnak a fodrászok – és úgy csomagoljuk be, mehet a hűtőbe. Másnap meg szépen kisütögetjük. Na jó extrába szoktam még egy kicsi prézlit adni nekik, és persze nagyon nem forró olajban, mert akkor csak a széle sül, a közepe meg borzasztó mintát mutat.
Hát ezt az okosságot úgy éreztem a világ elé kell tárnom!
Ejnye no, Náncsi néni!
2007 július 20. | Szerző: kov
Nemrég olvasta az újságban az én párom, hogy a világhírű gumigyár világhírű listáján már régóta a budapesti nambör van a Náncsi néni vendéglője. Na ez a hír pont kapóra jött nekem, hogy végre beváltsam önmagamnak tett májusi ígéretemet és leírjam mit is tapasztaltunk az Ördögárok utcában.
Először is az ördögárok utca az nem úgy van, hogy az ember fogja magát és elmegy oda. Leginkább autóval érdemes, mert az már azt hiszem Máriaremete vagy mi (nem vagyok budapesti lakos). Éppen ezért, amikor egyszer úgy száz, százhúsz éve Budapestre kellett jönnöm megkérdeztem az akkor már budapesti lakosnak számító kedves kollegámat, mondja már meg, hova menjek én enni? Mire ő kapásból rávágta, hogy a Náncsi nénihez. Mondtam jó, és gondoltam, ha ez olyan nyilvánvaló, akkor Náncsi néni vendéglője egyszercsak ott lesz majd a körúton, mondhatni szembejön velem. De nem.
Sok évvel később tehát családilag kaptam felmentést az ebédfőzés alól, úgyhogy gondoltuk, mi történhet, megkeressük ezt a misztikus és fantasztikus helyet. megtaláltuk. Ez már sikerélménynek is óriási volt. Jó hát kicsit azért ráedzettünk a dologra. Otthon megnéztük szépen a hely honlapját, ami lássuk be, magával ragadó volt. A zeneajánlat elbűvölt minket, gondoltuk, ha ennyi igaz a dologból már megérte. hááát… nagyjából ennyi volt igaz, de ne siessünk előre….
Rengeteg autó között éreztük, hogy jó helyen járunk, leparkolzunk gyorsan és örömmel láttunk üres asztalt a hatalmas és árnyas kerthelységben, ám a pincérek (akik iszonyatos módon cikáztak fel s alá) nemet intettek fejükkel, mondván maximum az almáriumos belsőben foglalhatunk helyet. De mi vágytunk a nagy árnyas fák alá, a kavicsok közé, szemeztünk már a mini játszótérrel, és különben is az árnyak alatt rengeteg celebet fedeztünk fel. És hát ki ne akarna celeb módjára étkezni egy vasárnapon? A sok üres asztal egyébként foglalt volt mindahány. A párom azért felfedezett egy kis hendikeppes asztalkát éppen három székkel egy fatörzs mellett árválkodni. Kegyesen engedélyt kaptunk az elfoglalására, aztán néhány perc múlva a fő placcos, vagy nem tudom mi is a titulusa, szóval aki minden káosz felett uralkodott ott, intett, hogy éppen most cihelődött egy família az egyik normális asztaltól elfele, úgyhogy nosza, ha akarunk ugorjunk rá a dologra.
Nehezen fogtuk vissza magunkat, hogy ne vásároljuk meg azonnal az étlapot (amit egyébként meg lehet vásárolni) ötletesen megírt, régi fotókkal hangulatossá varázsolt igazi kis könyvecske, amiből megtudtuk, hogy Náncsi néni az ősidők óta.. és igazi házi, meg minden….
Az étlapon egyébként attól is el voltunk bűvölve, hogy van igazi gyerekmenü, ez a játszótérrel együtt már igazán angy pirospontot hozott Náncsi néninek a konyhára tőlünk.
De attól kicsit lelohadtam, hogy a jó kis csikorgós kavicsban (amit egyébiránt nagyon szeretek és roppant hangulatosnak is találok egy ilyen árnyas kerthelységhez) szóval hogy a lehető legegyszerűbb fehér műanyag kerti bútorok ócska kis műanyag lába kacskán süppedt, ettől néha az az érzésem támadt, hogy hanyatt vágódom mentem. Azt gondolom a patina nemcsak az étlapban levő patinás képekben kell hogy megjelenjen.
Az étlapot nézegetve pedig kicsit tovább lohadtam, mert bár igazán pazar a felhozatal, és ők is, sok magyar étteremhez hasonlóan bőséges kínálattal kápráztatnak, azért olyan igazán nagyon fogamra való kompromisszumok nélkül nem akadt…
Végül egy rántott, töltött variációra esett a választás. A szárnyas mell szelet sajttal, gyümölcsökkel és gombával volt töltve. Részemről a gomba elég nagy megalkuvás volt, de annyira vágytam valami gyümölcsös rántott szárnyasra, hogy csak na. A gyerek kapott egy menüt, amiben a húsleves után mosolygós krumpli és rántott csirkemell szelet következett, majd a végére egy csokis opalacsinta ígérete.
A húsleves finom volt és bőséges, mi is megkóstoltuk, tényleg rendben volt. Aztán a mosolygós krumplival sincsen semmi baj. több étterem elsüti ezt a poént és tényleg a gyerekek odáig vannak érte, de akkor is, egy hely, ami valamit ad magára ne kápráztasson mélyhűtött előre gyártott krumpli lepényekkel…
A göngyölt rántottunk pedig… hát jaj. Szóval fogalmam sincs milyen gyümölcsökkel volt töltve, az biztos, hogy sajt és gomba volt benne, de az ízélményt a sajt uralta, olyan szinten, hoyg azt se éreztem, hogy húst egyáltalán eszem-e. Ami lehet, hogy nem baj, de a világhíres Náncsi nénitől valami extra fejbekólintós orgiára számítottam: Ehelyett egy semmilyen rántott izét nyomtunk be.
A gyerek palacsintája effektív a feledés homályába merült. Megértettem és sajnáltam is a pincéreket, akik az előbb dícsért kavicsokon akrobatikusan hordták a rengeteg mindent ki és be, olyan hajtásban, hogy ettől a sima vasárnapi ebédelő is gyomorgörcsöt kapott, bestresszelt és igyekezett meghúzni magát valahol szép csöndben, hogy legalább ő ne szaporítsa bajait a világnak.
Kiváló volt a házi limonádé, ami nem egy nagy kunszt, csak készíteni kellene, tényleg mások is feltalálhatnák a spanyolviaszkot.
Az egyik desszert egy máglyarakás volt, szintén pazar, igazi házi előállításban, ahogy azt náncsitól elvárjuk.
Én azt hiszem bazi drágán valami fagyis izét ettem, semmilyen emlékem nem maradt róla, csak hogy drága volt eléggé.
Összeségében egyhamar nem vágyunk az Ördögárokba, ennyit elmondhatok. A hangulat, amit szeretne sugározni valóban békebeli, de sajnos nem sikerült teljesen átvenni. Ahhoz először le kéne higgadni, megnyugodni, újragondolni néhány dolgot és akkor majd… Bár gondolom Náncsihoz járni vasárnap továbbra is sikk lesz, függetlenül sok minden zavaró apróságtól.
Sajnálom Náncsi…
Lecsó, lecsó….
2007 július 17. | Szerző: kov
Lecsókolom a szádat. Lecsó,lecsó…lecsó, lecsó, – lecsókolom a púdert rólad..*.- van olyan.. És őszintén szólva nekem ilyenkor nyár közepén a lecsóról csakis ez a dalocska jut eszembe semmint az a bizonyos paradicsomos, paprikás kaja. Aztán idén nyáron nemcsak hármas fokozatú hőségriadó van, hanem még több lecsó.
Először is L’ecsó. Ez egy film lesz kisvártatva, én és a kiskorú már izgatottan várjuk. Van ez a rágcsáló, aki konyhaművész, és pazar az egész, meg is mutatok belőle egy részletet, mert most már ilyet is tudok, de csak mert Peti segített. (nagyon köszi)
Enélkül nincsen nyár! – A bármilyen gyümölcsleves
2007 július 11. | Szerző: kov
Na igen, egyszerű. Egyszer kedvenc kolleganőm azt írta egy kis postitre a nevem mellé, hogy “eccerű”, valami dolgot akart nekem elhozni azt hiszem persze hogy egyszerű receptet. Bárhogyan is, én azt hiszem vállalom a dolgot. Eccerűen szeretek eccerű dolgokkal foglalatoskodni és főleg receptben szeretem, ami eccerűűű. És bár nekem megvan a világ legfinomabb sárgadinnye levesének receptje, azért kedves topikbarátnőm, Emília (ilyen szép nevű asszony ő, nem árulom el a nickjét, itt csak szerepeljen a szép nevével) szóval valamelyik lázasan keresgélős szombaton megtaláltam Emília gyümileves variációját. Na azóta nem szakadok le a dologról!
Íme:
Gyümölcsleves Emília módra
Hozzávalók:
– 1 kg tisztított gyümölcs (pucolva az őszibarack, a sárgadinnye, lehet talán meggy is.., ahogy esik)
– fél liter tej
– 3 dl habtejszin
– ízlés szerint cukor vagy méz
– egyéb fűszerek (pl a dinnyéhez jól megy a vanília és a szegfűszeg, a barackhoz is)
Az egészet belerakom a turmixgépvbe és jó alaposan összevisszaturmixolom. Na jó annyit még teszek előtte, hogy a dinnyéből pl kis kanállal, amit karalábévájónak hívnak, meg nem mondom miért, szóval kis majdnem golyóbisokat alakítgatok. Ezt akár lehet szeszekkel locsolni, vagy citromlével ízesíteni. én úgy szoktam, hogy ezt a levessel együtt hűtőbe teszem és adok neki egy jó éjszakát. Pazar lesz másnap! Esküszöm pazar!
Annyira egyszerű – Túrós rétes máshogy
2007 július 4. | Szerző: kov
Valóban annyira egyszerű, hogy szégyen, hogy nem én találtam ki a nagy eszemmel. De nem én találtam ki. A recept a legügyesebb receptes oldalról való, viszont kicsit áthangszereltem és még így utólag is akad tapasztalatom vele kapcsolatban
Szóval az a lényeg, hogy nem tekerjük a rétest, hanem úgy bánunk vele, mint a krémessel, ami önmagában is nagyon jó. De most nem krémest csinálunk!
Ez nem az, még csak nem is olyan, de képet muszáj tenni…
Túrós rétes másképpen
Hozzávalók:
– 50 dkg tehéntúró
– egy citrom leve
– vaniliás cukor egy tasak
– mazsola ízlés szerint
– 3 egész tojás
– 10 dkg vaj
– cukor ízlés szerint
– gyümölcs, mondjuk őszibarack darabokra vágva
– egy csomag (8 lapos) réteslap
A túrót összekeverem a cukorral, a tojások sárgájával, hozzáadom a citromhéjat, a vaniliás cukrot és óvatosan hozzákeverem a tojások felvert fehérjét is, dúsíthatom mazsolával és adhatok hozzá apróra vágott barackot is.
A réteslapokat ollóval a tepsi méretére szabom (én kisebb tepsit használtam, tehát azt a közepeset, szépen körbevágtam a lapokat, a felekből pedig egészeket csináltam, amikor felhasználtam. A tepsi alját kivajaztam, majd a vajat felolvasztottam, lefektettem egy réteslapot, bekentem olvasztott vajjal, rá a következő lap, azt is bevajaztam, így, egészen legalább 4-6 lapig.
Erre rásimítottam a túrós tölteléket.
A tetejére a maradék lapokat ugyanúgy, ahogy az alján.
Rózsaszínűre sütjük előmelegített sütőben. Vigyázni kell, az alja nehezen sül, a teteje odakaphat, úgyhogy érdemes lefedni.
Porcukorral megszórva tálaljuk és igyekszünk idejében a tál közelébe jutni, hogy ehessünk is belőle!
Gasztro faggatózás
2007 június 28. | Szerző: kov
Megint lekéstem a dicsőségről, pedig valahogy úgy voltam már vele, mint Bástya elvtárs. Bástya elvtársat már nem is akarja megölni senki…. Engem meg már nem talál el soha egy újabb hógolyó.
Mondom lekéstem a dicsőségről, vagyis öt napos késéssel köszönöm Marmalade-nak a felém hajítottat és ezúton meg is válaszolom iziben.
A kérdés pedig, ami t3v-től érkezett így hangzik:
“Miként, hogyan reagál a család/férj/baráti kör a blogírásra, a gasztromániára, és mi a véleményük arról, hogy az ebédnek a késen, kanálon és villán kívül a kamera is tartozéka, mint állandó “evőeszköz”?”
Köszönöm jól. Már megszokták, merthogy kisvártatva kettő gyertyát gyújtok a blogom – természetsen szuperlightos tortáján. Szóval most már aki kíváncsi volt rá, az megtudta, a család pedig beletörődött.
vagyis nem is beletörődött. Például amikor karácsonykor a párom Jézuskája a fa alá röpítette ezt a könyvet, azzal a magyarázattal, hogy egy gasztrobloggernek ez muszáj, hogy meglegyen, akkor nagyon is meghatódtan. Hogy ennyire értékeli a Jézuska és aki súgott neki, az is, az én kis virtuális konyhámat. És igazából a párom akkor sem szól egy rossz szót sem, amikoresik kel az aktuális gasztromagazinok között, amiket százféle módon tudok szortírozni ide, oda, de még jó tárolási módot nem találtam ki nekik.
Jaj a fényképezés. Ez most kicsit fájó pont, hiszen a tolvaj elvitte a gépemet is, úgyhogy most csak tervezgetem, hogy majd olyan kamerát veszek, amin van ételfotózó funkció is.
Na igen. Ezt pont kedves barátunknál Tamásnál láttuk, és például Róla tudom, hogy benéz ide. Ráadásul nagy tartozásaim is vannak felé és magam felé, a közös gasztroélményeinket szeretném megörökíteni. Néhány igazán pompás, mondjuk ki, 20 pontos étterem bemutatásával. de ami késik… az csak múlik, igyekszem.
A legjobb, amikor felhív a barátnőm, és azt mondja, hogy igazán kilinkelhetnéd már az almatorta receptjét valahova előre, mert mindig vissza kell keresgélnem egy csomót mire megtalálom. Na az jó. Nagyon jó. 🙂
Eper forever – Túrógerinc eperrel
2007 június 11. | Szerző: kov
Még úgy egy kicsit tartanám vissza a naptárat, hogy még ne, még ne legyen vége az eperszezonnak… Rendszerint ki kell dobnom epreket, mert túlvásárolom magamat, hiszen annyira, de annyira szeretem, hogy állandó pánikban élek, egyszercsak lehúzzuk a redőnyt és jövő májusig viszlát eper!
Epres habos variációban van már egy nagy kedvencem, az viszont nélkülözi a másik kedvencemet a túrót, így most azt hiszem a tökéletesség felé sikerült egy nagyot előrelépnem. igaz, a végeredmény egyáltalán nem takarja az ergya nevet (szerintem ergya ez a név, hogy gerinc), némely pontokon megkockáztatnám, hogy nem sikerült maradéktalanul a kivitelezés, de újabb tapasztalatokkal felvértezve még egyszer rámegyek a dologra, remélem még kitartanak a kis eperszemek….
Túrógerinc eperrel
Hozzávalók:
– 25 dkg tehéntúró
– 25 dkg eper
– 2 dl kefír
– 2 dl tejszín
– 4 evőkanál porcukor
– 1 dl tej
– 2 evőkanál zselatinpor
– 1 csomag vaníliás cukor
– csipetnyi só
– esetleg fél citrom leve
Közepes nagyságú őzgerincformát folpackal úgy bélelünk ki, hogy lelógó pereme is legyen, majd betesszük a hűtőszekrénybe. A zselatinporra ráöntjük a tejet, és folyamatos keverés közben folyósra olvasztjuk. A túrót áttörjük, az epret megmossuk és félbevágjuk. A túrót összekeverjük a kefírrel, porcukorral, vaníliás cukorral, csipetnyi sóval, majd a masszát óvatosan összeforgatjuk a gyümölccsel, az olvasztott tejes zselatinnal és a tejszínből felvert habbal. A túrókrémet a bélelt formába simítjuk és befedjük. Legalább 1 óráig hűtőszekrényben dermesztjük. Tálalás előtt a formából hosszúkás tálra csúsztatjuk, lehúzzuk róla a folpackot és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Tetejét franciadrazséval vagy gumicukorral, esetleg csoki öntettel díszíthetjük.
Megjegyzések:
– Egy kis zacskó Oetker zselatinport találtam otthon, nagyjából másfél evőkanálnak felel meg, úgyhogy kevés… Még pont az a fél kanálnyi kell bele…
– Répalány barátnőm óta elég lazán kezelem a kefír, joghurt, tejföl szentháromságot. Vagyis egyiket a másik helyett szoktam használni. Most is csak natur joghurtot találtam a hűtőben. igen jó volt.
– Nekem hiányzott valami kis “konkrét” az aljáról. Pont kapóra jött egy kakaós piskótatorta, azt darabolgattam, úgyhogy amikor a masszát az őzgerincbe öntöttem, utána szépen befedtem négyszögletesre szabott piskótával.
– A zacskós tejszínhab, amit vettem pont 3 dl-es, egy dl-t nem volt kedvem külön őrizgetni, esetleg felverni, rakosgatni, úgyhogy azt is habbá vertem, így adtam a masszához. Én imádom a tejszínt, úgyhogy rosszat semmiképpen nem tett a dolog…
-Lehet, hogy a tejszín miatt, de a massza mennyisége egy őzgerincre plusz egy kis kúp alakú tálra volt elegendő….
– Szerintem epret még elbír a dolog, persze eper szempontjából meglehetősen elfogult vagyok…
Hopp! – offos hógolyó
2007 június 8. | Szerző: kov
Ezt meg itt Lapintól kaptam és vadászkutya legyek, vagy ne, ne is inkább vadásznyúl, ha meg nem válaszolom, mert a határidő persze régen lejárt, de vagyok én így dologgal ezerrel még….
Vigyázat ez most a világért sem főzésről szól, ez olyan, amikor a konyhában egyszer csak elkezded lapozgatni a postaládából kihalászott utazási katalógust. Közben félkézzel feldobsz egy kávét… nnna pont olyan…
1. Mi a legjobb az utazásban?
Az úton levés. Nem filozofice, hanem a rögvalóságban. Amíg izgulsz, hogy mi lesz, mi vár rád, amíg elképzelsz és tervezgetsz. Aztán amikor hazaindulsz és búcsúzol mindentől, de már várod, hogy újra otthon legyél.
2. Hova utaznál legközelebb Magyarországon?
“Nekem a Balaton a Riviéra…” Most döbbentem rá, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok a Balatonba….. Kellene egy blogot írnom talán, azzal a címmel, hogy vajon miért a Balaton a Riviéra nekem…?
3. Hova utaznál legközelebb külföldön?
Ódon legyen, város és ne egyedül kelljen mennem. A többi mindegy is. Egyik álmom Portugália.
4. Mi volt eddig a legjobb utazós élményed?
Egy Lada nívával a Balaton, egy Latvijával (valaki ismeri még ezt?) Észak Hollandia Frízland, repülővel 1987-ben Berlin.
5. Mi a legkülönlegesebb utazós álmod?
Sétálok Rómában az akropolisz mellett, fák vannak jobbról, autók mennek balról. Jól érzem magam. Még sose jártam Rómában.
És Athénban sem, ezért tudatalatt kicsit keverem… Szóval Rómában a colosseum mellett járok álmomban… hát így, ha kapkodok….. (köszi Tamás! 🙂 )
Hogyisne és csakazértis – Karamellás kuglóf
2007 június 8. | Szerző: kov
Volt abban valami spiritualítás, hogy szombaton megsütöttem a kuglófot. Igen. Pont ezt a kuglófot. Van olyan, amikor az ember olyan keveset tud tenni, talán csak a gondolatait tudja terelgetni, erőt sugározni szavak és tettek nélkül. Butaság? Nem. Én egy kicsit hiszek ilyenekben.
Szóval kuglóf van egypupú, kezdhetném így is… Igazából arra vágyom, hogy olyan szép nagy kontyos kuglófot tegyek az asztalra, olyat, amilyen mondjuk egy Mary poppins könyvben van csak (de ott is miért, hát az angoloknak pudingjuk van minden esetre..). Szóval, olyan magas bordás, és még csokimázas is az álmaim kuglófja.
van nekem több kuglófsütőformám is. Az egyik egy szilikonos, az az általános kuglófsütőm, a másik új beszerzés, egy tortaformával applikált inkább koszorúforma. És ha jól emlékszem van nekem egy mázas cserepesem is, kis szülőhazámban, házamban. Annak sem a klasszik formája van, de talán azt kedvelem legjobban: miért is tartom 200 kilométerrel arrébb?
Ez a kuglóf azonban nagyon is ezt a koszorúformát kívánja, legalábbis amikor megsütöttem, úgy éreztem, tartalom és a forma remek egységet képez. A neve szerint karamellás, csodálkoztam is, nem kell hozzá cukrot pirítani, enm kell hozzá cukorkát olvasztani. A végén mégis megvolt a finom íz, az igazi karamella. Hangulatában teljesen olyan, mint Suzanne Vega dalában…
Karamellás kuglóf Gemelostól
Hozzávalók:
– 22 dkg liszt
– 3 tojás
– 20 dkg barnacukor (én Manna tipusút használok)
– 2 evőkanál méz
– 25 dkg vaj
– 1,2 dl író
– csipet só
– reszelt citromhéj
– 1 tk sütőpor
A sütőt bekapcsoljuk és 170 fokra felmelegítjük. Tálba szitáljuk a sütőport a lisztet és a csipet sót. Egy másik tálba habosra keverjük a puha vajat a cukorral és a reszelt citromhéjjal, mézzel. Hozzáadjuk egyenként a tojásokat, mindegyiket külön keverjük hozzá. Alacsony fokozaton belekeverjük a száraz hozzávalókat és az írót. A tésztát kivajazott, szórt formába simítjuk és 40 – 50 percig, illetve tűpróbáig sütjük. Ha megsült, 15 percig a formában hagyjuk, majd utána borítjuk ki. Ha kihűlt, megszórjuk porcukorral.
Megjegyzések:
– Író helyett joghurtot használtam én is és a receptet közlő Gemelos is
– Nekem hamarabb megsült, sőt egy kis alufóliát is tettem rá, mert a méz miatt gyorsan megéghet a tészta.
Egy kis kínai – Mogyorós ananászos csirkemell
2007 augusztus 22. | Szerző: kov
Egy ízre vágytam csak. Egy ízre, amit mindig a barátnőmnél elköltött vacsoráknál éreztem. Anikó egyszerűen nagyon jó wok szakács. Bátorított engem is, hogy milyen egyszerű, de még mindig nem mertem belevágni. Van wokom, persze, hogy, és sőt vettem is egy csomó gezemicét is már nemegyszer, hogy majd akkor én és a wok, de a nagy találkozás csak elmaradt eddig.
Nem, ne reménykedj, nem főztem wokban. Pedig úgy látam lelki szemeimmel a bébikukoricát, ahogy belegabalyodik a csírába, és láttam, hogy egy kicsit barnásos színt kap a szójaszósztól és leginkább az ízét és illatát éreztem. Ja igen és az üvegtészta, arra is vágytam. Nos ezekből nem sok vált valóra, valamicske azért mégis…
Az úgy volt, hogy róttuk a köröket a boltban (Budapesten ezt Közértnek mondják, én sose fogom úgy hívni) lényeg, hogy ilyen hosszú hétvége előtti extatikus vásárlási láz tört az emberekre, hát nagyon bágyadtan mentünk a sorok között. És akkor megláttam a mogyorót és akkor jutott eszembe az íz. A csirke a mogyoróval és még valami édes-savanyúval egyszerűen szeretnivaló. És az is eszemben vol, hogy valami receptem van hozzá, de aztán az lett a vége, hogy rögtönöztem egy csomó dologban. Íme:
Mogyorós csirke currys rizzsel
Hozzávalók:
– 50-60 dkg csirkemell kockára vagy csíkokra vágva
– egy kisebb fej hagyma vagy póréhagyma
– 3-4 gerezd fokhagyma
– szójaszósz (natúr)
– ketchup (kihagyható)
– 2 evőkanál méz
– 10 dkg mogyoró (lehet sós is)
– 2 evőkanál keményítő vagy tejszín
– ananász darabokra vágva
A mogyorót megpucoltam és egy serpenyőben minden nélkül kicsit megpirítom (óvatosan, mert odakap hamar!), félreteszem. A hagymát apróra vágom, a fokhagymát is lehetelvékony szeletekre vagdosom, kevés olajon (oliva) mindkettő fajtát üvegesre párolom. Rá mehet a husi, a szójaszósz, aki szereti a ketchup, a méz és a mogyoró. Együtt párolom egy kicsit fedő alatt, míg levet ereszt a saját levében kicsit, majd nem sok vizet öntök alá és úgy folytatom. Közben még lehet hozzáadni szójaszószt is.
Ha már jó porhanyós, hozzáadok 4-5 evőkanál darabolt ananászt. Mivel nem volt otthon keményítő, én egy kis doboz főzőtejszínnel próbáltam sűríteni.
Hozzá currys rízs illik legjobban, ízileg mindenképpen. hagyományos módon készítem a rízst csak a végén nem petrezselymet adok hozzá, hanem egy teáskanálnyi curryt. ragyogó sárga lesz.
Oldal ajánlása emailben
X