Gasztroblogok
2007 október 18. | Szerző: kov
Megmondom őszintén nem tartom magam olyan nagy Igazi Gasztrobloggernek. Tartom magam egy próbálkozó háziasszonynak, aki pont annyit és pont olyat főz, amennyi és amilyen idejébe, erejébe és pénztárcájába fér. Az hogy van nekem ez a blogom pl arra jó, hogy a receptjeimet biztonságba tudjam (lásd az elveszett szakácskönyvek esete Tótmari helyett velem). Tehát sajnos nincsen idő és elég alkalom a mindenféle ízélményekre és őrületes variációkra. Hidd el, néha már abbak is örülök, ha jól sikerül egy paprikás krumpli.
De mindezektől függetlenül gyakran benézek a jobb oladli kis menüsorba kifityegtetett gasztroblogos gyűjtőoldalra és benézek kedvenceimhez.
Most találtam két újabb kedvencek, gondoltam őket külön fogom a figyelmedbe ajánlani, bár már olyan nagyon sokan toporgunk itt a gasztroblogok placcán, hogy ténykeg az ember kapkodja a fejét, hogy hova is kattintson…
no, Most odakattintottam Chez Julie-hoz és egy nagyon szép és nagyon különleges blogba jutottam el, igazán jól éreztem magam nála, nézz be te is!
Ami meg a legjobban tetszett a receptek mellett a szellemisége, ahogy bánik a szavakkal és a tapasztalatokkal, valahogy így szép, én is azt gondolom….
A másik a címe miatt kapott kattintást – női misztériumok – és hát nocsak, ha nem tévedek, régi ismerős az, démeter, akinek a receptjeit már nagyon megszerettem itt a fórumon… És most jó volt megint látni őt, olyan igazi háziasszonyságokkal.. Nézd meg te is!
Újdonságok
2007 október 17. | Szerző: kov
nagyon jó kis újdonságokra tettem szert az utóbbi időben. Hozzáteszem, óvatos vagyok bármiféle új élelmiszerrel kapcsolatban, sohasem lehet tudni, milyen pislogót, brokkolit, netán kaprot raknak bele a Nagy Gyártó Gépsoron. De ezúttal majdnem tutira mentem és a végeredmény abszolút megygyőző volt.
Van egyfajta vonzódásom az ismeretlen kisboltok irányába. A minap a Ferencvárosban voltam, ott egy kis szutyi (mert valljuk be az) Profi tipusú üzletbe tévedtem be. Két nagyszerű dologra tettem szert: 1. Borjúmájkrém – remek, igazán remek. És zselés cukorka. gyerekkoromban imádtam a zselés cukorkát és ez az emlék annyira belémnyilalt, amikor megláttam az általam amúgy is kedvelt cicás Katjes márkát és a Royal gelee című csomag cukorkát. Na igen. Valóban royal.
Aztán kedvelem még a Rotschildet is, csak sajnos nincsen Budán, úgyhogy ha ritkán áttévedek a folyón túlra, akkor azért… a Margit hídnál például egy igazán remek lelőhely van. Ott olya teát találtam, hogy fenséges… Piros gyümölcsökkel és gyógyteával. talán kicsit már tömény is, de az van, hogy ebbe se méz, se semmi nem kell, mert úgy van kész, ahogy leforrázod. A többféle teakorszakomból most éppen a gyümölcsös variációt élem, úgyhogy pompás perceket szereztem magamnak. Az a neve, hogy Ty-phoo, nem egy olcsóság, de mint tudjuk… kis örömök, jó egészség és hát a kis örömökért áldozatokat kell hozni…. (a cégnek csak cseh nyelven van honlapja, ott viszont őrületes további teák találhatók…)
Vissza a gyökerekhez!
2007 október 15. | Szerző: kov
Erről a címről hirtelen annyi minden jutott eszembe, először is a hányatott (nem hánytatott!!!) sorsú rabszolgalány Isaura meg az összes elnyomott rabszolga, na igen volt egy ilyen, hogy gyökerek, keverem már ezt a témakört. A másik, hogy ebből hogyan lesz recept, mert bazira nem a gyökerekről lenne szó, semmi sárgarépa, ilyesmi. A harmadik pedig az, hogy bármit csinálok, akkor sincsen még masinám és nincsen fotóm, úgyhogy a szeretett kollegám Peti el sem fogja olvasni, mert megmondta, hogy amíg nincs fotó, addig….
Hát mindegy, kezdjük mégis. leginkább azért vissza a gyökerekhez, mert azt a mondatot akartam leírni, hogy kis örömök, jó egészség. Ez volt még az ősblogom jelmondata (ott volt ilyen is, bizony). De egyből korrigálnom is kellene magamat, mert nem is kicsi az az öröm!!!!
MEGVANNAK A SZAKÁCSKÖNYVEIM!!!!!
Komolyan. Egyszerűen a párom megfogott egy táskát, ami szerintem eddig nem is volt ott és azt mondta, nem itt vannak a szakácskönyveid? És ott voltak. Hát volt öröm. Jaj pedig már új füzetet is kezdtem nagyon helyeset, meg minden, de a szívem szakadt, ahányszor ránéztem, hogy akkor én most már nem fogok soha többé tarhonyát főzni, mert azt csak Vízvári Mariskával tudok.
Hát így.
Hasonló örömöket kívánok mindenkinek erre a hétre!
(Főzni is fogok, de most még az örömmmámor, meg minden…)
Gyászok
2007 október 1. | Szerző: kov
Néha kell szomorkodni, csak akkor nem jó, ha ok is van rá…. A költözködés közben egy csomag könyv elveszett. Na melyik csomag? A csodálatos kedvenc szakácskönyveim csomag. A Vízvári Mariska (alapmű!!!) a saját elkezdett kis gyűjteményem, kézzel írott, Piroskától kaptam a naplót hozzá. És velük volt Polcz Alaine könyve is, a Főzzünk örömmel. Még az első kiadás.
Mindegyikből voltak alapreceptek. Vasárnap ott álltam kezemben egy kis fej káposztával, tipródtam a konyha közepén, és sírni tudtam volna, hogy most akkor hogyan legyen párolt káposzta. És Polcz Alaine jutott eszembe, hogy meghalt és a könyve sincs meg. Érted ezt a bús borongós érzést…?
Lett káposzta. Kaja mindig lesz egyszercsak. Főből csináltam, talán maga PA is büszke lenne rám, de hiába jó a káposzta, elvesztek a kedvenc könyveim…Oka van ennek is, de vajon mi?
No eat today…
2007 szeptember 24. | Szerző: kov
De helyette van más… Jó, írhatnék arról is, hogy kitanultam a villanyos tűzhely titkait, össze is rittyentettem nmaris legendás almatortáját. Ismét nem csalódtunk benne, zseniális lett. Nem is ez a lényeg (bár kétségkívül fontos…)
A lényeg ez a link, amit most itt eléd tárok, Petitől kaptam, büszkén mondom kétszer legyőztem a sztárséfeket, a hotdogárus rajtam kifogott, irtó fürge és nagyon dörzsölt… Tessék, lehet szórkozni…. mi más kellene egy hétfőhöz?
Turbóban – Képviselőfánk
2007 szeptember 20. | Szerző: kov
Az van, hogy eddigi pályafutásom során leginkább gázüzemű sütőkkel volt dolgom. Most pedig építgetem a kapcsolatot egy remekbeszabott villanyos masinával. Mit mondjak? Eddigi együttműködésünk nem tekinthető éppenséggel sikeresnek.
Az van, hogy felül süt, alul süt, cirkulál, vagy még valami gomb benyomható rajta a világításon kívül. De nem értem.
Pedig bízom magamban, egy régi barátom szerint az ilyen és a fénymásoló tipusú masinákat úgy gyártották, hogy a legergyább emberi elme is tudja kezelni. Mégis valahogy elakadok. Szóval olyat produkáltam, hogy magam is meglepődtem. Megsütöttem a pizza tetejét és az alja még nyers maradt… De nem raktam ám vissza, hogy aslósütésen meg minden… Éhes volt a família és vállalta a kockázatot.
Szóval ilyen előtmények után már második vasárnap vagyok úgy csak szemezek a sütővel és elmozdulok a könnyebb ellenállás felé. Azért nem csalódom a saját ízlésemben, nagyon finom lett a végeredmény.
Vettem a spárban egy zacskó (kevés volt) úgynevezett égetett tésztát, vagyis képviselőfánk alapot. Nagyon ügyesen egyenként levagdostam a sipkáját mindegyiknek és egy tálra ültetgettem őket. Fogtam egy zacskó Aranka vaniliás ízű krémport, kb 2 és fél perc alatt a zacsi leírása szerint remek krémet kavarintottam belőle. A képviselő fánkocskákba egy-egy evőkanál krémet mertem. Visszatettem a sipkát. A tetejére kis porcukrot is szórtam és tálaláskor még tejszínhabbal is megfejeltem. Hát pazar volt. Az utolsó darabokba már nem jutott vanilia ízű krém, de gyors egy újabb Arankával, ezúttal mogyoróízűvel, megoldottam a problémát.
Még biztos lehet tuningolni a tetejére karamell vagy csokiöntet is mehetne de így mezítláb is remek volt.
Esetleg Edit – Vajas leveles tészta
2007 szeptember 19. | Szerző: kov
Mostanában már csak nagyon ritkán kapok levelet a jó kis citroméles postaládámba, ezért is örültem meg nagyon Edit levelének. Hát még azért is, mert küldött egy receptet, ami egyszerű és nagyszerű, azaz pont nekem való, vagyishogy azonnal ki kell nyomtatni, hogy máris próbálhssam kifele.
Megosztanám veled, hátha előbb érsz a gyúródeszkához és ipiapaccsal leütsz!
Őszintén szólva engem a dologban nagyon izgat a croissant és a sajtos rúd. Ha olyan igazán könnyű, morzsálló, már-már franciás finomság jön ki a dologból, akkor kész leszek, mint a matekházi…
Részemről legyen Unicum!
2007 szeptember 5. | Szerző: kov
Illik, nem illik, önmagamat ünnepelni… Az van, hogy kettő éves lett az én kis blogom. Amit annál sokkal jobban szeretek ám, mint ahogy látszik, szegénykét mostanában csak úgy ritkán építgetem. Szóval kettő évesek lettünk, mi így együtt.
És az ünnep okán Neked szeretném megköszönni a figyelmet, meg amikor hozzászólsz, mert az olyan, mint amikor az ételbe sót szórsz (már úgy értem a sós ételbe…) Szóval az mindennek a lényege, hogy olvasol, főzöl, eszel, szeretsz enni, élni.
Hát Isten Éltessen Sokáig Benneteket!
Részemről legyen mondjuk Unicum a koccintáshoz (sose mondtam, hogy absztinens lennék…)!
A nem túl jó pizzákról
2007 augusztus 28. | Szerző: kov
Az van, hogy tejszines tortellinit szerettem volna rendelni interneten. Mert onleány vagyok, mondaná egy volt kolleganőm. Nem volt tortellini, mert szabin vannak az olaszok, vagy valami ilyesmi…
Kapok helyette pizzát. Ami jó, csak hát én tejszines tortellinit akartam volna enni. Ahhoz képest nem annyira jó. Ezért jutottak eszembe a nem túl jó pizzák, amikből már számosat volt szerencsém…
Először is el kell mondanom, nem vagyok egy pizzaszakértő. Vagyis sohasem ettem igazi autentikus pizzát Olaszországban. Viszont ettem olyat, ami ízlet. Ha jó autentikusan, ha nem. Egy van, ami mindent visz. Régen a soproni Fórum Pizzériában lehetett kapni olasz sonkával készült lollo salátával és parmezánnal megszórt capricciosa pizzát. Az mindent visz. Nekem.
A rossz pizzákról meg annyit, hogy költözködés miatt visszafogott szakácskodást művelek, úgyhát (mondaná a kisfiam) ráfanyalodunk ötszáz doboz között némi mirelitte árura. Nos ne vegyetek Gioseppe pizzát. Vagyis vehettek, de én nem teszem többé. Nem tudom milyen okból kifolyólagosan úgy gondolták, hogy akkor jó a sonkás pizza (mezei egyszerű sonkás) ha kis brokkolikat szórnak rá szanaszét. Én, aki a brokkolinak nem vagyok barátja ezen aztán joggal felháborodék, és még tetézte a bajomat az is, hogy a sonka megmagyarázhatatlan valamiből készült, a tészta vastag volt és szivacsos, a paradicsomszósz pedig csípős. És ez nem azért volt, mert míszes lettem a sok pakolástól. A brokkolit teljesen leszedált állapotomban is felismerem.
Csak ennyit akartam mondani. Uff.
Mizu van
2007 november 19. | Szerző: kov
Az van, hogy rossz időszak van, de azért sütifőzi megy ám… Csak nagyon visszafogottan szordínóban. Meg nincsen fotó, merthogy gép sincsen a rabolónak törjön le a keze! És így én is olyan bágyadt vagyok, nem tudom hogy vagy vele, én – na jó nem mindig – de szeretem, ha látom minek kell kijönnie az összekevert hozzávalókból. És ahhoz meg fotó kell.
Na mindegy, próbáljunk támaszkodni a vizuális fantáziánkra…
Szombati mizu
(Gondolkodtam, hogy valami nevet kellene adni a “gyereknek” nagyívű szavak jutottak eszembe szép számmal, úgy mint tésztafelfújt – fogalmam sincs mitől lesz bármi is felfújt, de ez pl. jól hangzott – aztán sonkás, tojásos rakott, de hát ez meg olyan szájbarágós, nane. Úgyhogy most, hogy megnéztem a kommenteket – amiket még mindig én engedek ki az oldalra, a spamek miatt – és láttam majdnemnyuszi abszolút jogos, kissé szemrehányós mizuját, hát gondoltam, oké. Ez névnek is eléggé határozott, pont annyira ahogyan nekiálltam a szombati főzésnek.)
Még mindig muszáj magyarázkodnom kicsit… Szóval nem jó az, ha az ember tértivevényes levelet kap. Az nem jó. Depis is lettem egyből, ezért aztán vettem egy zacskó tésztát, semmi flikk flakk, kifőz megesz. Na jó valami rádob. Aztán meggondoltam magam, ördög bujjon a tértivevénybe sőt és menjen a pokolba, vagy hogyan is szól a poéma! És akkor alkotni kezdtem. Na jó, azért nem lettem én egy Nigella! Figyelem, vallottam az alanti bejegyzésben, nem vagyok én egy izé, csak időnként megszorult háziasszony. És alkotó. Végiggondoltam, hogy mit ennék szívesen. Van egy igen fincsi sonkás tészta íz, de most sonkára se pénz, se energia, pláne idő. na ebből lett az alábbi kis rittyenet (ez sem rossz név… megjegyzem…)
Feltettem a 8 tojásos (nem durum és nem teljes kiőrlésű) metéltet főni. Közben a hűtőből előbányásztam egy kis szelet prágai sonkát, találtam mellé egy szelet francia sonkát (jó, hát szeretem a finomat, véletlenül így jött össze) sőt még a múltkor a madaras teszkóban vettem egyfajta olasz sonkát is, és ezt a nagy nemzetközi felhozatalt kockára vágtam. majd felütöttem négy jó tojást (ezt Vízvári Mariskától vettem át, szerintem jó mondat) és egy kis doboz tejföl kíséretében, valamennyi őrölt borssal megbolondítva jól kikevertem. Kivajaztam egy szép kis jénait és a megfőtt tésztá leszűrve beleraktam, ráöntöttem a tojásos gezemicét, amibe persze a sonkák is belekerültek egyszercsak. Összekavarcultam és megsütöttem. Pompás lett. biztos feltalálta már előttem is valaki, biztos van hivatalos útja módja, nekem ez most így esett igen jól.
A gyerek kakós tésztát evett.Neki meg az jött be.
Oldal ajánlása emailben
X