Barátom a hájas tészta!
2008 január 8. | Szerző: kov
Tudom, korszerűen úgy kell írni, hogy leveles, de akkor nincs ilyen jó ritmusa a címnek. Beláthatod. Mellesleg meg még élénken él az emlékezetemben az igazi hájas tészta, ami tényleg olyan dundi volt, hogy alig fért a tízéves markomba, valami lekvár volt belekenve, de nem az a folyós XXI. századi ám, hanem olyan harapnivaló. És a porcukor szinte összeállt, olyan vasatgon lepte be az egész süteményt. “Gyere lányom, vegyé belőle” -kínálta nekem Mami a pótnagyanyám, aki nyaranta hullott gyümöcsből pálinkát főzött és mindig eljátszotta a nagy mágikus játékot, amikor a világoskék zománcos merőkanálba merített egy kis pálinkát és abba belehajított egy szál égő gyufát. Augusztusi karácsony.
De nem is erről akartam mesélni. Hanem hogy hogyan húzott ki mindenféle bajokból a leveles tészta. Amikor először feltűnt a mélyhűtő ládákban az üzletekben, gyakran vettünk, általában csacsifül nevezetű süteményre futotta (az majdnem olyan volt, mint a hájas, de mégsem…) Aztán leszoktam róla, mert rátarti háziasszony lettem, mondván nincs az a mélyhűtött alapanyag, aminél jobbat én ne tudnék. Kivéve persze a gesztenyepürét. De mivel idén karácsony előtt igazi vírusok támadtak, amitől igencsak legyengült állapotba vetettem bele magam a sütés-főzésbe, hát mondtam az uramnak (nnnneeeem Tibi…), hogy hozzon már nekem leveles tésztát. Hozott, dobozosat, amilyet régen vettünk. Na kisodortam, elkészítettem, finom volt, elfogyott pikk-pakk családi körben.
Na jöttek a vendégek, addigra felszívtam magam, és mentem bevásárolni. Már a kosaramban hurcoltam a dobozost, amikor megakadt a szemem Fanny nénin. És bevásároltam az ő friss leveles tésztájából.
Hát mit mondjak? Maga a tökély! Konkrétan hat tepsi sajtos rágcsát alkottam az ünnepkörben, fogyott rendesen. És amikor a szilveszteri menüt megbeszéltük, mondták a barátok, hogy és süssek sajtost ilyet, mondtam, jaj hát valami nem gyárit inkább, mondták ennél jobb nem kell.
Fanny nénibe beleszerettem. A tészta sütőpapirra tekerve tepsikészen esik ki a zacsiból, annyi a dolog vele, hogy kisimítom a tepsire, megkenem egy felvert és kicsit vízzel higított tojással, megszórom sóval (más fűszerrel is lehet), megszórom jó reszelt füstölt sajttal, fogom az egyik kedvenc konyhai kütyümet, a rádlit, avagy derelyevágót. Ott a tepsilapon csinálok belőle 2 ujjnyi vastag kis szeletkéket és már mehet is be a forró sütőbe.
Komolyan mondom, Tante Fanny a dolgozó nők barátja.
Most vettem még élesztős tésztát, abból kakaós csigát fogok gyártani és vettem még vaniliás kifli tésztát, abból ha hiszed, ha nem vaniliás kifli készül. Majd elmondom milyen lett.(és igazán nem dolgozik rokonom, ismerősöm, sem boldog ősöm a forgalmazó cégnél…)
Bár itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy olyan vaniliás kiflit alkottam karira, hogy csak na..Magam is meglepődtem magamon, miket nem tudok, ha összekaparom magam, betegeskedő poraimból!
Naaaa?
2008 január 7. | Szerző: kov
Hát Boldog Új esztendőt mindenkinek! Nincs is mit mondanom, itt ez a fotó ami többet mondd minden szónál… Jaj na jó, azért a világ kereke nem az evés körül forog, de igazából az elmúlt (ünnepi) hetek két nagy örömét egyesíti. Az első a Jézuska ajándék, ami persze hogy egy fotóapparát lett, de nem is akármilyen ám, gyönyörű.Fekete, akár egy ékszer, és persze okos is, de azt még annyira nem tudtam kitapasztalni. Igaz én kocsit is szín után vettem, de bejött a dolog. Szóval nem baj az, ha az ember szép holmikkal veszi körül magát. 
A másik büszkeség és öröm a megvalósított FLÓDNI, amire igazán régen készültem, és hála Marmalade-nak roppant módon sikerült összehoznom. Egyszerűen pazar lett, mondják, akik szeretik, én magam csak gyártottam és annyit igazán elmondhatok nem kevés munkával! A receptet belinkelem, egy az egyben ezt készítettem el.
A kandírozott narancshéj és más mesék
2007 december 17. | Szerző: kov
Jaj ezer irodalmi áthallás… húha micsoda művészetet viszek itt bele a dolgokba… Pedig csak egy egészen egyszerű muffinreceptre gondoltam, meg talánm a kandírozott narancshéjra…
Na az úgy volt, hogy ugye már így nekifutásban vagyok a narancshéjat illetőleg, már összegűjtöttem recepteket, amikkel “csak” az a baj, hogy sokak, vagyis ha lenne egy tuti recipém, akkor nem lenne gond, de hát az ötből most melyik a jó? Tavaly a Lidl-ben vettem narancs és lime héjat is kandírozva, jaj nagyon imádtam, tettem mindenbe amit értem. Idén mostanában nem jártam Lidlben, csak ősszel, de az más volt, úgyhogy nem tudom mi újság ezen a téren. Viszont szombaton a Match-ban találtam narancshéjat. Vettem is egyből és lelki szemeimmel láttam, hogy egy brutál csokis muffinhoz még ezt hozzádobom, hát orgazmus maxima.
Nem találtam brutál csokis muffin receptet. Jó tudom, ennyi főzi blog után már akár rögtönözhetnék is, de én ennél azért precízebb csajszi vagyok…. Szóvak találtam egy olyat, hogy Csodás csokis muffin. Én egy duplacsokisra gondoltam, de olyat nem leltem.
Viszont nem lett rossz. Sőt ezzel a narancshéjjal, egyszerűen pazar lett! El is határoztam, ez lesz az én adventi muffinom, kicsit átalakítgattam és hát ajánlom tisztelettel:
Zsé adventi muffinja
Hozzávalók:
– 15 dkg liszt
– 2 tojás
– 15 dkg vaj
– 15 dkg cukor
– 3 ek barackíz
-1/2 cs. sütőpor
– 5 dkg kakaópor (inkább többet…)
– 5 dkg étcsoki
– kandírozott narancshéj ( 2 evőkanál)
A tojást a vajjal kikeverem (nehéz kicsit, de ha hozzátesszük a lekvárt, egy kicsit könnyebb), Másik edényben a lisztet, a sütőport, a kakaóport összekeverjük, hozzádaraboljuk az étcsokit, belekeverjük a narancshéjat. Hozzáadjuk a “nedves” összetevőket.
Kapszlikba kanalazzuk és 170 fokon 20-25 perc alatt készre sütjük.
A barackíz helyett narancslekvárral is lehet.
És most Viki kedvéért bemásolom a legszimpibb kandírozós receptet én is meg fogom próbálni!
Cukrozott narancshéja
Vastag héjú narancs erre a legalkalmasabb. Olyan edénybe tesszük, ahol a víz ellepheti. 3-4 napon keresztül napjában kétszer felfőzzük, mindig tiszta vizet öntve rá. A negyedik napon a felfőzés után leszűrjük, tiszta vizet öntünk rá, és még 3 napig állni hagyjuk. A narancs héjával azonos mennyiségű cukrot használunk. Szirupot főzünk, (pl. 50 dkg cukorhoz 2 dl vizet veszünk), ha az sűrűsödik, beletesszük a narancshéjat, és 10-15 percig főzzük. Mikor kezdi beszívni a szirupot, villával kiszedjük a szeleteket, kristálycukorban megforgatjuk, s egy tálban hagyjuk száradni.
Hogyan kell krumplis tésztát csinálni?
2007 december 12. | Szerző: kov
Ezen töprengtem tegnap hosszasan, hogy vajon tudok-e védőháló nélkül? Aztán annyi minden eszembe jutott, hogy mi mindent kellene még tudnom, hogy ettől el is szomorodtam. Nem is kicsit.
És akkor ma – talán biztatásul – véletlenül semmiképpen – megtaláltam egy blogot és a blogban egy kedves gyerekkori ételemet.
Az úgy volt, hogy Apunak ez volt a kedvenc kajája, ha Anyu akart neki kedveskedni, akkor hajnal ötkor megfőzte (Apu korán járt dolgozni), szóval állítólag mifelénk ez amolyan helyi specialítás, de ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak nagyképűsködnek arra mifelénk.
Szóval a savanyú krumpli leves és sterc a világ legegyszerűbb és legfinomabb menüje. A krumplilevest találtam meg most Ceciliánál, ezer köszönet érte neki. A sterc is meglesz, amikor ideje lesz, tudom. Aztán a székelykáposzta zsemlegombóccal, a vadas és a krumplistészta is előkeveredik. Meg a bejgli is sikerül talán…
Madeleine – recept
2007 december 9. | Szerző: kov
Nos barátaim, legyen! Megtanultam leírniN (köszönöm a szelid dorgálást, jogos…) és bár még sosem sütöttem, mégis beírom a receptjét, hátha valaki előbb ér egy igazi sütőformához és hopsza kisüti mindenki örömére. Bár megjegyzem, az én kedves barátnőm szerint muffinformában papírkapszlival si hasonlóan kellemes hatás érhető le. Úgyhogy én már vettem is lime-ot… Hogy miért? Mindjárt kiderül, csak ahaldjunk sorjában…
Hopp így néz ki AZ a bizonyos sütő…
1.
Nem osztom meg most a történetet, csak annyit közlök a Metró újság után szabadon, hogy “A madeleine azóta a törékeny francia sikk legmagasabb szintű földi inkarnációja, a zen európai megfelelője, ehető bölcsek köve…” Hm… Nahát így álljunk a dologhoz…
Madeleine /METRÓ – Marton Levente/
3 egész tojást és 90 g cukrot kemény habbá verünk. Ehhez kb 4-5 perc kell elektromos keverővel, beleforgatunk 150 g lisztet, beleöntünk 100 g olvasztott vajat. Végül citromhéjat vagy lime héjat reszelünk bele.Kivajazott formába kanalazzuk, 200 fokon 8-10 perc alatt megsütjük.
Proust madeleine-je egy bizonyos lime sziruppal meglocsolt változat volt…
2.
A Paprika magazin négyfajta variációt mutat be, a klassziktól a kakaóson át, egészen a sósig – zsályás polentás.
Madeleine klasszik
Hozzávalók:
-15 dkg vaj
– 12 dkg liszt
– 4 db tojás
– 1 teáskanál só
-12 dkg cukor
– 1 nagy citrom héjja
– 1 teáskanál vaniliakivonat
(Ez a kép egy máshonnan származó illusztráció)
A vajat egy kis edényben aranybarnára sütjük (ezt én effektív a sütőben tudom elképzelni…hm..?) ezután leszűrjük, majd szobahőmérsékletűre hűtjük.
A sütőformákat kivajazzuk, kilisztezzük, sütőt 170 fokra előmelegítjük.
Összedolgozzuk a tojást, a sóval, míg a tojás háromszoros méretűre nem duzzad.
Folyamatos keverés közben hozzáadjuk a cukrot, majd a citromhéjat és a vanília kivonatot. Majd finoman a lisztet is belekeverjük. Ezután következik a kihűlt vaj. Formába öntjük (3/4-ed részig) és 13-15 perc alatt aranybarna székűre sütjük.
Ha kihűlt megszórjuk cukorral.
Kakós változathoz hozzáadunk még 5 dkg cukrozatlan kakaóport.
Nos ennyi receptet szántam ide, kíváncsi vagyok, ki mit próbál ki és mit tapasztal! Majd írjátok
A madleine-ről…meg egy picit másról is….
2007 december 6. | Szerző: kov
Hát nem sikerül formát vennem. Igaz még csak úgy próbálkozom, de nem megy… A receptet is beírom, csak otthon van, majd este, de minden érdeklődőnek üzenem, hogy úgy látszik újabb divathullám önti el a gasztronómiát. Ugyanis a stahl könyv és a Metró újság után az új Paprika magazinban is van egy csokorra való madleine recept, kakaós, sőt sós is… Elbűvölő. Szóval már látom ez lesz az idei tél slágere! Megjegyzem a Paprika magazint imádom, nagyon jól csinálják, valahogy innen kellene elkezdeni egy jó kis gasztronómiai magazint készíteni, csak az a baj vele, hogy mire belejövök az olvasásba, addigra véget is ér…. Még többet néznék, olvasnék ilyesmit.
Tényleg mi a kedvenc főzős újságod? Szigorúan magyar nyelvűt mondhatsz csak!!!!! Na ugye, hogy nem egyszerű, bár én valami miatt mindegyiket kedvelem….
Most megnéztem az Oli-Olá oldalát, hát nem egy webes élmény, semmit nem tudtam meg róla. Annyit, hogy Budapesten, a Párizsi utcában van üzletük? Ez tényleg így van? Ha valaki arra jár megkérdezhetné ezt a madeliene formát….
Tervek adventre
2007 november 30. | Szerző: kov
Vannak ám tervek, csak jó lenne kicsit, hogy is mondjam? Felszívni magam, már ha érted mire gondolok? Most azért a tervezgetek, hogy mit is szeretnék… Hát el is árulom…
Először is Peter Rimnek: a képviselőfánk nagyon is izgalmas konyhai művelet útján képződik. Azt hiszem égetett tésztának hívják és van nekem egy konyhai magazinom, tudod olyan, hogy képviselőfánk lépésről lépésre. Na az elsőlépés- mint tudjuk – az bazi nehéz…. De jó lenne egyszer kipróbálni, de mivel lehet kapni gyárit zacsiban, néha az ember letudja ennyivel a dolgot. Megjegyzem, isteni!
A mézesre egyszer volt egy jó receptem… Na jó elárulom, 18 éves voltam akkor… és életem első mézeskalácsa annyira pazar volt, hogy magam lepődtem meg rajta a legjobban. Na most 18 elég régen voltam… Viszont ha lelek valami jó receptet hozzá, akkor akár adventi kalendáriumot is csinálnék.Olyat, hogy minden nap egy sütit lehetne megenni, persze beszámozva. ja igen, hogy mivel. Stahl Judittól tanultam meg hogy tojásfehérjét porcukorral kell keverni ezer percig. Sokáig, de tényleg, amíg egészen fényes nem lesz. És azt kell írókázva, vagyis nylon zacsi sarka pötty. A végén a fülem is fehér mázas lesz, de ennél jobb megoldás nincsen.
Felhívott a barátnőm, hogy akkor vegyek neki madlene (hogy’ kell írni?) formát. Mert a legújabb Stahl receptkönyvben van recept, csak vidéken forma nincs, de itt biztos van valamelyik hiperszuperben. Karácsonyra ezt akarja sütni. Én is. főleg mióta a mai Metróban is írtak róla. Ott a recept, pofon egyszerű., most már tényleg csak a forma, az kellene..: Szóljon ha valaki tudja hol lehet kapni! Kellene nekem kettő!
Anyu püspökkenyere
2007 november 29. | Szerző: kov
Nahát van olyan, hogy spirituálisan esek neki valami ételnek. Ritkán, de van olyan, hogy azért készítem, mert valaki miatt fontos nekem. Ilyen volt a karamellás kuglóf korábban egyszer. Hogy akartam, hogy az égiek érezzék az erőt, ami bennem van, a szeretetet, meg a barátságot és ezt mind adják tovább annak, akitől a recept származik…
Tegnap éjjel egyszerűen csak vágyat éreztem, hogy megsüssem ezt a gyerekkoromból annyira ismert sütit. Apu pikhercsnek hívta, de Apu minden ilyesmit pikhercsnek hívott. Nevetett a vasárnapi asztalnál ülve és azt mondta: Na hadd lássam azt a pikhercset! Anyu meg magyarázgatta neki, hogy az piskóta meg püspökkenyér. Apu meg csak mondogatta pikhercs az.
Muszáj volt megsütnöm, hogy rájuk emlékezzek, hogy már egyikük sincsen.
A vasárnap otthon sem múlhatott el süti nélkül, ha Anyunak éppen semmi ötlete nem volt, akkor püspökkenyeret sütött. Vett piros papíros Tibi szeletet, dió volt otthon, meg mazsola is, és ha még akarta cifrázni valamivel, akkor egy kis pudingot is főzött a “száraz fájdalom” mellé. Pedig ez nem fájdalom volt, hanem édességesség. Imádtam benne az étcsokit, meg a diót….
Most elhoztam otthonról Anyu recepteskönyveit és persze meg is találtam gyorsan a püspökkenyeret. Nem tudom miért főpapi a neve, fogalmam sincs, az biztos, hogy pofonegyszerű, ezerfélén lehet finom és megunhatatlan.
Én ha tehetném pl kandírozott narancshéjjal csinálnám igazából. Most már összegyüjtöttem recepteket a narancshéj kandírozás témaköréből, hát remélem összegyön még az adventben. De a mazsola helyetti aszalt sárgabarack sem semmi ám!
Ja igen és az úgy volt, hogy Anyunak ilyen darabjaira hullott Váncza szakácskönyv lapjai voltak meg. Azon az egyiken a püspökkenyér. De tényleg a jóindulat tartotta egybe a lapokat, olyan kis öregecskék voltak. Aztán 1985-ben valami élelmes lélek kitalálta, hogy facsimile kiadja újra az egész szakácskönyvet újra. És az Anyukám az első vásárlója volt ennek. A Váncza féle A mi kis süteményes könyvünk szerintem azóta is verhetetlen a maga nemében. Kicsit még a Hajkova féle Édeskönyvet is lekörözi. Nekem.
Püspökkenyér
15 dkg cukrot 2 egész tojással és 2 tojás sárgájával 1/2 óráig elkevereünk, azután részletekben 15 dkg liszttel kevert 1/2 csomag váncza sütőport hozzáadunk. Végül óvatosan belekeverjük a 2 tojás felvert habját. Legvégül hozzákeverjük a darabokra vágott étcsokit, mazsolát, diót, aszalt gyümölcsöket. Ezek összesen legyenek úgy egy marékra valók. Aki nagyon odafigyel (én most bazira figyeltem!) az fakanállal keveri hozzá a habot, hogy semmiképpen ne törjön. Ezt speckó stahl Judittól tanultam.
És ha igazán a tökéletességre törekszünk, egy kis liszttel szórjuk meg a csokis, diós, mazsolás betétet, mielőtt belekeverjük a tésztába. Így nem száll le az aljára. Kivajazott, kilisztezett őzgerincben tűpróbáig sütjük. kihűtjük, csokimázzal be is vonhatjuk.
És már írtam a Jézuskának levelet, hogy akkor majd kari után legyen újra kép is…..
Szerinted….
2007 november 26. | Szerző: kov
….fog menni a bejgli egyedül idén karácsonykor? Nekem kell megsütnöm most már, nincs aki helyettem megtegye…
vagy csak álmodom ezt is….?
Gasztrojézuska
2008 január 21. | Szerző: kov
A vágyott
Azt gondoltam, így az új évrezed nyolcadik esztendejének hajnalán kijár nekem már egy Nigella szakácskönyv. Valahogy kimaradtam az első kettőből, de ennek a mostaninak olyan igéző volt a címe és az alcíme, hogy úgy éreztem, végre egymáséi kell, hogy legyünk. Ezzel aztán végre – úgy reméltem – elindulhatok azon az úton, ami az igazi házi istennőséghez vezet teljes egészében.
Jól áttekinthető, jól követhető sütireceptek várják, hogy végre bekebelezzem őket mind virtuálisan, mind a valóvilágban. Mit mondjak? Odáig vagyok tőle……
A megemlített
Már előző karácsonykor is kaptam egy olyan könyvet, amitől így dobtam egy hátast, mert annyira lenyűgöző. (Ez a Kulinária című őrületes album), most is elállt a szavam, amikor kistestvérét kézbevettem. Ráadásul én is, mint szinte mindenki nagy barátnője vagyok az olasz konyhának, és én is, mint most már egyre többen, tudom, hogy nemcsak spagetti, pizza és tiramisu.. Hanem pannacotta például. Jó ezt történetesen Peti kollegámtól tudom. De igazán lenyűgöző gasztroélmények értek és érnek a fotelben (bocs kanapén) miközben Olaszország tájain barangolok.
A meglepetés
Bacher Iván (tudom nem így kell egészen írni…) szóval őt olvasni is jó, de hogy recepteket is adjon a vendégek különféle alfajának leírásához. Nagyon vicces, nagyon jó kis könyv, tényleg. Nevetős evős… Kell ennél több?
Na ugye mennyire jól viselkedtem, hogy ennyi sok ajándékot kaptam karácsonyra?
Oldal ajánlása emailben
X