A légy
2005 szeptember 12. | Szerző: kov
Nem idézem pontosan a KFT együttes egy régi slágerét, csak arra akartam
utalni, hogy a péntek sarkallatos pont egy háztartás életében. A péntek
előkészület a vasátrnapra, amikor is minden háziasszony úgy oda akarja
rakni magtát, különösképpen a szívét az egsézet az asztalra, és most
már nemcsak rántott hús képében kerülnek a háziasszonyi szívek az
asztalra.
De a vasárnap pénteken kezdődik a bevásárlással, illetve szombaton a
full ideges tolongással. Úgy jött ki a lépés, hogy ezúttal a
“madarasba” mentünk vásárolni. És bár újságolvasó népek vagyunk, a
tévét is bámuljuk eleget, mégis megingatathatatlanok vagyunk abban,
hogy a multik legalább annyira a szívüket adják oda, mint a vasárnapi
ebéd tekintetében a háziasszonyok. Szóval nem akartam elhinni én magam
sem az elmúlt időszak cikkeit a romlott húsokról, az egérkakikról és
egyebekről. Jól be is vásároltunk a “madarasban”. A csirkemellre
komponált ebéd mellett gondoltam a kedvencünkre is, vagyis csirkemájat
is vásároltam, hogy abból is készüljön majd valami.
Másnap, azaz vasárnap délelőtt álltam neki az ebédnek. A terv szerint
haladt minden, azaz csirkemellet akartam elkészíteni a nemrég
beszerzett grillezős serpenyőmben.
Éva hívott fel, a gyerekkori barátnőm, és többféle téma után
közbevetőleg ódákat kezdett mesélni a svéd lakber áruházban vásárolt
“rácsos aljú” serpenyőről, amiben mostanában süti a csirkemellet, a
tarját, és nagyon fini lesz. El is mondta gyorsan a pácot, amibe
“belehajigálja” a pipicicit, és akár három napig is érleli hűtőben,
aztán este csak előkapja, bedobja a csodaserpenyőbe és már kész is a
vacsi.
A csirkemell a hűtőben várta a pillanatot. Hogy lemossam, felvagdossam,
kicsit kilopfoljam, és beleeresszem a fűszeres pácba.
Kinyitottam a “frissentartó fóliát”, amivel ezeket a húsokat
odapaszírozzák a műanyag tálcához, lefejtettem a húsról, és ahogy az
egyik pipimellet megemeltem, egy szép kövér, fekete legyet vettem észre
alatta. Nincs semmiféle bogárfóbián, de mégis abban a pillanatban talán
káromkodtam is egy cifrát, és egyből eldobtam, ami a kezemben volt.
Legszivesebben kidobtam volna tálcástul, legyestül az egész pakkot. De
akkor mi lesz az ebéddel? És azzal a több mint ezer forinttal, amit
ezért otthagytam a madarasban?
Összeszedtem magam, kiemeltem a csirkemelleket, gyors mozdulattal
beletettem egy műanyag tálba, és azonnnal a meleg víz alá. Akkor
láttam, hogy a kövér fekete légy is kezd magához térni a tálcán,
megmozdult, bágyadtan emelte szárnyait.
Rosszul voltam, határozottan úgy éreztem, hogy nagyon rosszul vagyok.
Tálcástul, legyestül belesöpörtem az egészet egy nylontáskába, jól
összekötöttem a két szárát. Előtte addig még eljutottam, hogy
leolvastam a címkéről, hogy szombaton csomagolták és a Pesti
Baromficsomagoló vagy kicsoda tette bele a húst és a legyet.
Nem akartam arra gondolni, hogy ez csak egy kóbor légy lehetett, vagy
éppenséggel donganak a csirkedarabok fölött, így nem csoda, ha a
csomagokba is jut. Nem akartam ilyenekkel foglalkozni. Nekiálltam a
húst versenyformába hozni. De tényleg mit lehet ilyenkor csinálni?
A már idézett kedves Polcz Alen azt mondja, hogy a húsok frissessége
szagról és tapintásról is megállapítható. Vagyis büdös és nyálkás húsra
igazán mondható, hogy nem jó. De még erre is ott van az ecetes áztatás,
lemosás, amivel valamennyire, ha tudod, hogy nem olyan nagy a baj,
rendbe lehet hozni. De nem érdemes kockáztatni.
Antónia reggelije
2005 szeptember 9. | Szerző: kov
Antónia egyszercsak beállított a szerkesztőségbe, karján fonott kosár, abban friss magos kenyerek és két titokzatos ételtartó doboz.
Általában innen-onnan eszünk. Sőt leginkább innen-onnan. Ha van kedvünk otthoni maradékot csomagolunk, ha erre se időnk, se hangulatunk, akkor leugrunk a közeli kávézók valamelyikébe, hogy sokért valami élvezhetőt együnk. Aztán van a “kisbüdi”, az önkiszolgáló étterem, és egy kicsit távolabb, két utcányira, egy kedves biobolt, isteni paradicsomlevessel.
A legfinomabbat, a legjobb hangulatban, azon a kedd délelőttön ettük, amikor Antónia belépett az ajtón.
Antónia egyébként az egészséges életmód híve, visegrádi vitalizáló háza, a hegyek közé bújtatott békesség. Antónia maga látja el vendégeit, jóízű biokajákkal, magunk is megkóstoltuk, mindehhez a reggeli pompás nyitánynak tekinthető.
Abban a kosárban a ropogós kenyerek mellett, volt még hagymával finomra kevert avokádókrém, és az a bizonyos, egyszerűségében is meggyőző
Mennyei, reggeli túrókrém
Hozzávalók:
– 25 dkg sovány tehéntúró
– 1 kis pohár joghurt (2 dl)
– 1-2 gerezd préselt fokhagyma
– apróra vágott petrezselyem
– só
A túrót és a joghurtot jól kikeverjük, hozzáadjuk a fokhagymát, megsózzuk ízlés szerint, majd gazdagon megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel. (Utóbbit helyettesíthetjük snidlinggel is!) Rozskenyérrel, piritóssal, friss zsemlével, barna magos, vagy diós kenyérrel egyszerűen nem lehet megunni!
Antónia reggelije
2005 szeptember 9. | Szerző: kov
Antónia egyszercsak beállított a szerkesztőségbe, karján fonott kosár, abban friss magos kenyerek és két titokzatos ételtartó doboz.
Általában innen-onnan eszünk. Sőt leginkább innen-onnan. Ha van kedvünk
otthoni maradékot csomagolunk, ha erre se időnk, se hangulatunk, akkor
leugrunk a közeli kávézók valamelyikébe, hogy sokért valami élvezhetőt
együnk. Aztán van a “kisbüdi”, az önkiszolgáló étterem, és egy kicsit
távolabb, két utcányira, egy kedves biobolt, isteni paradicsomlevessel.
A legfinomabbat, a legjobb hangulatban, azon a kedd délelőttön ettük,
amikor Antónia belépett az ajtón.
Antónia egyébként az egészséges életmód híve, visegrádi vitalizáló
háza, a hegyek közé bújtatott békesség. Antónia maga látja el
vendégeit, jóízű biokajákkal, magunk is megkóstoltuk, mindehhez a
reggeli pompás nyitánynak tekinthető. Abban a kosárban a ropogós
kenyerek mellett, volt még hagymával finomra kevert avokádókrém, és az
a bizonyos, egyszerűségében is meggyőző
Mennyei, reggeli túrókrém
Hozzávalók:
– 25 dkg sovány tehéntúró
– 1 kis pohár joghurt (2 dl)
– 1-2 gerezd préselt fokhagyma
– apróra vágott petrezselyem
– só
A túrót és a joghurtot jól kikeverjük, hozzáadjuk a fokhagymát,
megsózzuk ízlés szerint, majd gazdagon megszórjuk apróra vágott
petrezselyemmel. (Utóbbit helyettesíthetjük snidlinggel is!)
Rozskenyérrel, piritóssal, friss zsemlével, barna magos, vagy diós
kenyérrel egyszerűen nem lehet megunni!
Valami édesség
2005 szeptember 8. | Szerző: kov
Elromlott a kézi elektromos habverőm, nincsen gyúródeszkám és vészesen közelgett a vasárnapi ebéd ideje. Vasárnapi ebéd pedig nincsen valami édesség nélkül.
“Te minden vasárnap sütsz?” – kérdezte meglepődve egy barátnőm. Minden vasárnap, és sajnos nagyon le vagyok maradva egy ügyvéd barátnőmtől, aki a szokásos vasárnapi süti mellett, a pénteki ebédhez is mindig süt valami konkrétat. Mondjuk buktát, vagy kakaós csigát, vagy ilyesmit. Nekem erre igazán nincsen energiám.
Szóval legutóbb a vasárnapi ebéd már majdnem teljesen készen volt, semmi sütivel! Erősen gondolkoztam, tépelődtem, mit is találjak ki gyorsan. Az elszaladunk valami cukrászdába megoldás egyáltalán nem tetszett, amikor végső elkeseredésemben felrántottam a “nagy éléskamra szekrény” ajtaját, hogy vajon ad-e ihletet nekem, a desszertet illetőleg. És adott. Elkészítettem egy nagyon kellemes ebéd utáni finomságot, talált alapanyagokból, szélsebesen.
Melba, ahogy vasárnap esszük
Hozzávalók:
– 1 zacskó vanília ízű mandulás pudingpor
– fél liter tej + még egy kevés
– 3-4 evőkanál cukor
– néhány darab babapiskóta
– 1 darab nagyobb őszibarack
– tejszín
Egy zacskó vanilia ízű manduladarabos pudingport elkészítettem a zacskó utasításai szerint. Közben egy kis babapiskótát apró darabokra törtem és vanilia cukros tejben átforgattam. A kis tálkák aljába beledobáltam néhány piskóta darabot. Erre rámertem egy-egy evőkanál pudingot, ezt megszórtam az összevágott barackkal, majd megint puding, piskóta, barack, míg el nem fogyott. Tejszínnel a tetején tálaltam. Nincs vasárnap desszert nélkül!
Valami édesség
2005 szeptember 8. | Szerző: kov
Elromlott a kézi elektromos habverőm, nincsen gyúródeszkám és vészesen közelgett a vasárnapi ebéd ideje. Vasárnapi ebéd pedig nincsen valami édesség nélkül.
“Te minden vasárnap sütsz?” – kérdezte meglepődve egy barátnőm. Minden
vasárnap, és sajnos nagyon le vagyok maradva egy ügyvéd barátnőmtől,
aki a szokásos vasárnapi süti mellett, a pénteki ebédhez is mindig süt
valami konkrétat. Mondjuk buktát, vagy kakaós csigát, vagy ilyesmit.
Nekem erre igazán nincsen energiám. Szóval legutóbb a vasárnapi ebéd
már majdnem teljesen készen volt, semmi sütivel! Erősen gondolkoztam,
tépelődtem, mit is találjak ki gyorsan. Az elszaladunk valami
cukrászdába megoldás egyáltalán nem tetszett, amikor végső
elkeseredésemben felrántottam a “nagy éléskamra szekrény” ajtaját, hogy
vajon ad-e ihletet nekem, a desszertet illetőleg. És adott.
Elkészítettem egy nagyon kellemes ebéd utáni finomságot, talált
alapanyagokból, szélsebesen.
Melba, ahogy vasárnap esszük
Hozzávalók:
– 1 zacskó vanília ízű mandulás pudingpor
– fél liter tej + még egy kevés
– 3-4 evőkanál cukor
– néhány darab babapiskóta
– 1 darab nagyobb őszibarack
– tejszín
Egy zacskó vanilia ízű manduladarabos pudingport elkészítettem a zacskó
utasításai szerint. Közben egy kis babapiskótát apró darabokra törtem
és vanilia cukros tejben átforgattam. A kis tálkák aljába beledobáltam
néhány piskóta darabot. Erre rámertem egy-egy evőkanál pudingot, ezt
megszórtam az összevágott barackkal, majd megint puding, piskóta,
barack, míg el nem fogyott. Tejszínnel a tetején tálaltam. Nincs
vasárnap desszert nélkül!
Valami olasz – nem csak anyuknak!
2005 szeptember 7. | Szerző: kov
Az első étel, amit önmagam teljesen egyedül és fogyasztható minőségebn elő tudtam állítani, az egy olaszos hangulatú tészta étel. Vigyázat csak a hangulata olasz!
Az igazi nagy szakácsok, a gourmandok biztosan kapkodnák a fejüket, ha bepillanatnának hozzám egy vendégségeskedés előtt. Ugyanis van egy étel, amit szívesen megsütök, megfőzök minden vendégemnek, főleg a családomnak, és még igazán nem volt rá panasz! Sőt! Észveszejtő pasztának hívja ezt az ételt egy kedves barátunk. És bár az elkészítés módja nem követi szigorúan az olasz előírásokat, a végső hatás feledteti a hivatalos hiányosságokat!
Az étel történetéhez hozzátartozik, hogy egy kedves régi barátnőmtől tanultam az alap kaját, vagyis, hogy a spagettit nemcsak fülre tekerve jó enni, hanem egy jó kis olaszos raguval rétegezve, tetején tejföllel és sajttal sütőben megsütve. A recept másik fele az olaszos ragu legegyszerűbb előállítási módja Mariann nevű rokonomtól származik. Ő tanított meg arra, hogy egyszerűen, de nagyszerűen!
Pasta suta a vendégek kedvére (is)
A pastához vásárolok egy darálthús konzervet, három közepes méretű sűrített paradicsomot, fél kilónyi spagetti tésztát, 1 nagy doboz tejfölt és 15 dkg reszelni való sajtot. Még szükség lesz vöröshagymára, fokhagymára, oreganora, kicsi olajra, fekete borsra(frissen őrölve a legjobb), bazsalikomra, sóra, vízre, Wochester szószra.
A tésztát meg kell főzni, tehát a legnagyobb lábosomba teszek fel vizet – egy kis sóval- főni. Mialatt melegszik, apróra vágok egy fejnyi vöröshagymát. A hagyma titkai között számomra az az egyik legfontosabb titok, hogy tényleg apróra kell vágni. Azt pedig, hogy csorogjon a könnyed mindeközben, úgy kerülheted el, hogy éles késsel dolgozol, és hogy a vagdosás előtt a hagymát, és a kést is egy kicsit folyóvíz alá tartod.
Egy evőkanálnyi olajon párold üvegesre a hagymát! De tényleg legyen türelmed kivárni, hogy üveges legyen!
Közben már a konzerveket is kinyitogathatod, a hagymás olajba a megfelelő pillanatban belelapátolhatod a darálthús konzervet. Erre öntsd rá az összes paradicsompürét, és a tetejére annyi vizet, amennyi paradicsompürét tettél bele, vagyis a konzervdobozokat töltsd tele vízzel, így adagold! A masszához még fűszereket kell adnod, fokhagymát, fokhagyma préssel, kevés sót, oregánot eleget, Wochester szószt, bazsalikomot. A kellő mennyiségű és minőségű fűszerek adják az igazi mediterrán illúziót. Ha úgy látod, hogy még egy kis víz nem árt a dolognak, add hozzá, és keverd el jól. Takaréklángon, lefedve főzd hosszú ideig. Legalább addig, míg a húskonzerv darabkái teljesen szét nem főnek.
Közben a tésztát lobogó vízben főzd meg, vegyél elő egy nagyobb méretű tepsit, kend ki zsiradékkal, és a tészta felét merd bele, egyengesd el csinosra!
Ha elkészült a szószod, azt merd rá a tésztára, majd a maradék adag tésztával fedd be a szószt! A tetejére szépen simítsd rá a tejfölt, gazdagon szórd meg reszelt sajttal, és tedd az előmelegített sütőbe! Onnan ne is vedd ki addig, amíg a sajt aranybarnára nem pirul. A sütőből kivéve adj neki öt perc időt a szusszanásra, utána éles késsel négyzet alakúra szeletelve tálald, és zsebeld be az elismerő szavakat!
Az az érdekes, hogy néhányszor próbáltam darált hússal is, de valahogy ez a variáció nálunk jobban bejött. Aki szereti az dúsíthatja nyáridőn igazi paradicsommal, vagy gombát is tehet bele. Én már készítettem frászkarika tésztával (vagyis orsó, vagy csavart), ez a gyerekek igazi kedvence volt!
A legnagyobb elismerést a pastára legutóbb Zolikától kaptam, aki miután jóízűen megebédelt nálunk, csak annyit mondott: “Ha jön anyu, majd diktáld le neki a receptet!”
Valami olasz – nem csak anyuknak!
2005 szeptember 7. | Szerző: kov
Az első étel, amit önmagam teljesen egyedül és fogyasztható minőségebn elő tudtam állítani, az egy olaszos hangulatú tészta étel. Vigyázat csak a hangulata olasz!
Az igazi nagy szakácsok, a gourmandok biztosan kapkodnák a fejüket, ha
bepillanatnának hozzám egy vendégségeskedés előtt. Ugyanis van egy
étel, amit szívesen megsütök, megfőzök minden vendégemnek, főleg a
családomnak, és még igazán nem volt rá panasz! Sőt! Észveszejtő
pasztának hívja ezt az ételt egy kedves barátunk. És bár az elkészítés
módja nem követi szigorúan az olasz előírásokat, a végső hatás
feledteti a hivatalos hiányosságokat!
Az étel történetéhez hozzátartozik, hogy egy kedves régi barátnőmtől
tanultam az alap kaját, vagyis, hogy a spagettit nemcsak fülre tekerve
jó enni, hanem egy jó kis olaszos raguval rétegezve, tetején tejföllel
és sajttal sütőben megsütve. A recept másik fele az olaszos ragu
legegyszerűbb előállítási módja Mariann nevű rokonomtól származik. Ő
tanított meg arra, hogy egyszerűen, de nagyszerűen!
Pasta suta a vendégek kedvére (is)
A pastához vásárolok egy
darálthús konzervet, három közepes méretű sűrített paradicsomot, fél
kilónyi spagetti tésztát, 1 nagy doboz tejfölt és 15 dkg reszelni való
sajtot. Még szükség lesz vöröshagymára, fokhagymára, oreganora, kicsi
olajra, fekete borsra(frissen őrölve a legjobb), bazsalikomra, sóra,
vízre, Wochester szószra.
A tésztát meg kell főzni, tehát a legnagyobb lábosomba teszek fel vizet
– egy kis sóval- főni. Mialatt melegszik, apróra vágok egy fejnyi
vöröshagymát. A hagyma titkai között számomra az az egyik legfontosabb
titok, hogy tényleg apróra kell vágni. Azt pedig, hogy csorogjon a
könnyed mindeközben, úgy kerülheted el, hogy éles késsel dolgozol, és
hogy a vagdosás előtt a hagymát, és a kést is egy kicsit folyóvíz alá
tartod. Egy evőkanálnyi olajon párold üvegesre a hagymát! De tényleg
legyen türelmed kivárni, hogy üveges legyen! Közben már a konzerveket
is kinyitogathatod, a hagymás olajba a megfelelő pillanatban
belelapátolhatod a darálthús konzervet. Erre öntsd rá az összes
paradicsompürét, és a tetejére annyi vizet, amennyi paradicsompürét
tettél bele, vagyis a konzervdobozokat töltsd tele vízzel, így adagold!
A masszához még fűszereket kell adnod, fokhagymát, fokhagyma préssel,
kevés sót, oregánot eleget, Wochester szószt, bazsalikomot. A kellő
mennyiségű és minőségű fűszerek adják az igazi mediterrán illúziót. Ha
úgy látod, hogy még egy kis víz nem árt a dolognak, add hozzá, és
keverd el jól. Takaréklángon, lefedve főzd hosszú ideig. Legalább
addig, míg a húskonzerv darabkái teljesen szét nem főnek.
Közben a tésztát lobogó vízben főzd meg, vegyél elő egy nagyobb méretű
tepsit, kend ki zsiradékkal, és a tészta felét merd bele, egyengesd el
csinosra!
Ha elkészült a szószod, azt merd rá a tésztára, majd a maradék adag
tésztával fedd be a szószt! A tetejére szépen simítsd rá a tejfölt,
gazdagon szórd meg reszelt sajttal, és tedd az előmelegített sütőbe!
Onnan ne is vedd ki addig, amíg a sajt aranybarnára nem pirul. A
sütőből kivéve adj neki öt perc időt a szusszanásra, utána éles késsel
négyzet alakúra szeletelve tálald, és zsebeld be az elismerő szavakat!
Az az érdekes, hogy néhányszor próbáltam darált hússal is, de valahogy
ez a variáció nálunk jobban bejött. Aki szereti az dúsíthatja nyáridőn
igazi paradicsommal, vagy gombát is tehet bele. Én már készítettem
frászkarika tésztával (vagyis orsó, vagy csavart), ez a gyerekek igazi
kedvence volt!
A legnagyobb elismerést a pastára legutóbb Zolikától
kaptam, aki miután jóízűen megebédelt nálunk, csak annyit mondott: “Ha
jön anyu, majd diktáld le neki a receptet!”
Vigyázz Popey! Kedvencünk a spenót!
2005 szeptember 6. | Szerző: kov
A spenót az a fajta étel volt mindig is, amiről igazából nem volt mit gondolnom. Mindenki tud spenótot főzni. Majdnem mindenki. Én speciel egyáltalán nem tudtam.
De egyszer csak eljött a főzelék korszak, és kénytelen voltam valami frisset, és zöldet előállítani kiskorú gyermekemnek. Egy vékonyka kis könyvből kiolvastam a spenót készítésének teljesen higiénikus, és bababarát módozatát. Aztán kicsivel később kénytelen voltam valamivel felnőttesebb változatot is előállítani. Polcz Alen ír a Főzzünk örömmel című könyvében úgy az ételekről, hogy mindegyikről elárulja a titkát. Nos, a spenót titka – nekem – a fokhagyma és a tejszín. Ezek nélkül mit sem ér!
A spenót az egyik kedvencünk, nem tudok belőle eleget főzni. Már leszoktam a bababarát verzióról, vagyis, hogy a friss, buja, zöld leveleket magam forrázzam, főzzem, hideg vízzel öblítsem, hogy megőrizze haragos zöld színét. Manapság már a mélyhűtött parajpürét vásárolom, abból is a krémes fajtát. Ezzel kezdődik egy igazán finom keddi ebéd elkészítése.
Spenót, a legfinomabb módon
A kőkeménységű mélyhűtött spenótpürét a főzést megelőző napon áthelyezem egy valamivel barátságosabb hűtésű rekeszbe, vagyis igyekszem kiolvasztgatni. Másnap két zsemlét összedarabolok, lehet keményebb, szikkadtabb fajta is. Belerakom egy kis tálba, és annyi tejet öntök rá, hogy kellően át tudja járni a zsemledarabokat. Miközben a zsemlék áznak, a felolvadt spenótról leöntöm a fölösleges vizet (mindig ázik ki egy csomó víz is belőle), és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzányomok egy -két gerezd fokhagymát fokhagymapréssel, megsózom. A zsemléket kézzel kifacsarom, amennyire csak lehet és a kis gombóckákat is a spenóthoz teszem. Ezután a botmixeré a főszerep, szépen addig pürésítem, amíg egynemű zöld massza nem lesz belőle. Még egy evőkanálnyi olajat öntök hozzá, aztán felteszem a tűzre. Kicsit elkevergetem, majd egy kis dobozos főzőtejszínt is hozzányomkodok. Szépen, gondosan elkevergetem, míg az egésznek egy selmyes zöld színe nem lesz, egyet melegítek rajta és készen is van.
Főtt tojással, vízben főtt krumplival, illetve a másik kedvencünkkel, bundás kenyérrel szeretjük a legeslegjobban.
Vigyázz Popey! Kedvencünk a spenót!
2005 szeptember 6. | Szerző: kov
A spenót az a fajta étel volt mindig is, amiről igazából nem volt mit gondolnom. Mindenki tud spenótot főzni. Majdnem mindenki. Én speciel egyáltalán nem tudtam.
De egyszer csak eljött a főzelék korszak, és kénytelen voltam valami
frisset, és zöldet előállítani kiskorú gyermekemnek.
Egy vékonyka kis
könyvből kiolvastam a spenót készítésének teljesen higiénikus, és
bababarát módozatát. Aztán kicsivel később kénytelen voltam valamivel
felnőttesebb változatot is előállítani. Polcz Alen ír a Főzzünk örömmel
című könyvében úgy az ételekről, hogy mindegyikről elárulja a titkát.
Nos, a spenót titka – nekem – a fokhagyma és a tejszín. Ezek nélkül mit
sem ér! A spenót az egyik kedvencünk, nem tudok belőle eleget főzni.
Már leszoktam a bababarát verzióról, vagyis, hogy a friss, buja, zöld
leveleket magam forrázzam, főzzem, hideg vízzel öblítsem, hogy
megőrizze haragos zöld színét. Manapság már a mélyhűtött parajpürét
vásárolom, abból is a krémes fajtát. Ezzel kezdődik egy igazán finom
keddi ebéd elkészítése.
Spenót, a legfinomabb módon
A kőkeménységű mélyhűtött
spenótpürét a főzést megelőző napon áthelyezem egy valamivel
barátságosabb hűtésű rekeszbe, vagyis igyekszem kiolvasztgatni. Másnap
két zsemlét összedarabolok, lehet keményebb, szikkadtabb fajta is.
Belerakom egy kis tálba, és annyi tejet öntök rá, hogy kellően át tudja
járni a zsemledarabokat. Miközben a zsemlék áznak, a felolvadt
spenótról leöntöm a fölösleges vizet (mindig ázik ki egy csomó víz is
belőle), és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzányomok egy -két gerezd
fokhagymát fokhagymapréssel, megsózom. A zsemléket kézzel kifacsarom,
amennyire csak lehet és a kis gombóckákat is a spenóthoz teszem. Ezután
a botmixeré a főszerep, szépen addig pürésítem, amíg egynemű zöld
massza nem lesz belőle. Még egy evőkanálnyi olajat öntök hozzá, aztán
felteszem a tűzre. Kicsit elkevergetem, majd egy kis dobozos
főzőtejszínt is hozzányomkodok. Szépen, gondosan elkevergetem, míg az
egésznek egy selmyes zöld színe nem lesz, egyet melegítek rajta és
készen is van.
Főtt tojással, vízben főtt krumplival, illetve a másik kedvencünkkel,
bundás kenyérrel szeretjük a legeslegjobban.
Pácolt hús és párolt rizs
2005 szeptember 12. | Szerző: kov
Éva szerint a pác
Hozzávalók: – Étolaj, vagy még jobb az olivaolaj(annyi, hogy a
csirkemelleket mind ellepje)
– Sültcsirke fűszersó keverék
– mustár
A mustárt óvatosan adom az olajhoz, kis kézi habverővel egyengetem az
útját. Jól elkeverem, ha ügyes vagyok, szép egynemű masszát kapok. Ebbe
belekeverem a fűszersót, csirkemellenként egy teákanállal. Jól
összekverem. Egy négyszögletes fedeles műanyag dobozba teszek egy kis
pácot, arra csirkemellett, megöntözöm páccal, megint mell. Így
tornyozom, minden mellet érjen jól a pác!
Befedem a dobozt és minimum egy órára hűtőbe teszem. Úgy sütöm,hogy
előtte jól lecsöpögtetem.
Párolt rizs
Bevallom mostanáig a múlt évszázad nagy találmányát a gyors rizst
részesítettem előnyben, mindenféle köret címén. Gyerekkoromban szinte
sose ettünk rizst, nálunk a krumpli volt a köret. Aztán a párom, mint
rizsimádó kedvéért rászoktam a tasakosokra. Nemrég a feneketlen tónál
voltam egy rendezvényen, és ott olyan rízst tálaltak, hogy elállt a
szavam. Szinte csak köretet ettem volna körettel. Én is szeretnék végre
egy igazi rizst főzni! Ezzel a sziklaszilárd elhatározással indultam
neki a vasárnapi ebédnek. Mint sokszor máskor a kézenfekvő problémák
megoldásakor, ismét Polcz Alenhez fordultam.
Hozzávalók:
– két csésze rizs
– négy csésze langyos víz
– kevés zsiradék
– ételízesítő
– kis fej vöröshagyma
– zellerlevél (elhagyható)
A rizst szűrőkanállal folyó vízben jól megmosom. A zsiradékot (nálam
egy evőkanál olivaolaj, egy evőkanál vaj keveréke) felforrósítom. A
rizst beleöntöm és felforrósítom. Nem pirítom, csak jól átforgatom.
Közben a rizs mennyiségének dupláját kimérem vízben. Amikor már a rizs
elég forró felöntöm a vízzel, amiben elkevertem egy evőkanál vegetát. A
lábosba még beledobtam egy kis fej vöröshagymát, és egy kis
zellerlevelet. 4-5 percig melegítettem, de nem kevertem meg. Majd
lezártam a gázt, fedőt tettem rá és két konyharuhába belebugyolálva
otthagytam a gázon. Mivel negyon izgultam, egyszer megkukucskáltam és
tetszett amilyen lett.
Nemcsak szép pörgős lett, de nagyon finom is!
Oldal ajánlása emailben
X