Vasárnap délutáni mámor – Gesztenyés kifli
2006 november 8. | Szerző: kov
Direkt várom az őszt. Megnyugtató, lassú, párás, semmi rosszat nem találok benne. Még a lehülő időt sem. Ilyenkor kell keresni egy igazán jó receptet! Egy olyat, amire már régóta vágytál.
A gesztenyés kifli elérhetetlen álomnak tűnt gyerekkoromban. Akkor ugyanis még a kemény héjú gesztenyéket ügyesen, és főleg hosszadalmas munkával fel kellett dolgozni, ízesíteni, ledarálni, és csak ezután nekiállni valamit kreálni belőle. Így a porcukor-felhős kiflik egy szezonban maximum egyszer kerültek az asztalra, akkor is talán csak vendégkínálónak. Olyankor, amikor kislányoknak illedelmesen kettőt volt szabad elmajszolni belőle.
De hol vannak már ezek a melós évek! Ma már egészen egyszerűen venni kell gesztenyemasszát, cukrosat, vagy nem annyira cukrosat, és venni kell a Vízvári Mariska könyvét, és olyan gesztenyekiflit lehet elővarázsolni, hogy csak na!
Gesztenyés kifli Vízvári Mariskától
30 dkg lisztet, 10 dkg zsírral vagy 15 dkg margarinnal jól eldolgozunk. 1 dkg, tejben kelesztett élesztőt, 6 dkg cukrot, 1 tojás sárgáját hozzáadva annyi tejfellel állítom össze, hogy rétestészta keménységű legyen. Jól kidolgozva késhegy vékonyságúra nyújtom. kockára vágom és megtöltöm gesztenyével.
Megjegyzések:
– Nekem nem volt otthon élesztőm, egy fél csomag szárított élesztőt szórtam a lisztbe, azzal készítettem.
– A kiflik nálam aprók lettek, igyekeztem egyenletes négyzeteket (és nem kockákat kedves Mariska néni) vágni. Közepére egy kávéskanálnyi puhára olvadt gesztenyemasszát teszünk, és egyik csücskétől átlósan feltekerjük. A töltelék mellett óvatosan kicsit összenyomjuk.
– A tetejét én megkentem tojássárgájával. Az eminensek (ahogy NMaris mondaná) porcukorral is megszórhatják.
És nem is marad belőle mire kihűl!
– A tészta szerintem alkalmas más töltelékekre is, diót és mákos kevés cukorsziruppal kell kikeverni, mazsolával ízesíteni. De ez nem biztos…
– Ugyanez az alaptészta valószínűleg jól illene mondjuk sonkás töltelékhez is, csak akkor hagyjuk el belőle a 6 dkg cukrot!
Anyu püspökkenyere
2007 november 29. | Szerző: kov
Nahát van olyan, hogy spirituálisan esek neki valami ételnek. Ritkán, de van olyan, hogy azért készítem, mert valaki miatt fontos nekem. Ilyen volt a karamellás kuglóf korábban egyszer. Hogy akartam, hogy az égiek érezzék az erőt, ami bennem van, a szeretetet, meg a barátságot és ezt mind adják tovább annak, akitől a recept származik…
Tegnap éjjel egyszerűen csak vágyat éreztem, hogy megsüssem ezt a gyerekkoromból annyira ismert sütit. Apu pikhercsnek hívta, de Apu minden ilyesmit pikhercsnek hívott. Nevetett a vasárnapi asztalnál ülve és azt mondta: Na hadd lássam azt a pikhercset! Anyu meg magyarázgatta neki, hogy az piskóta meg püspökkenyér. Apu meg csak mondogatta pikhercs az.
Muszáj volt megsütnöm, hogy rájuk emlékezzek, hogy már egyikük sincsen.
A vasárnap otthon sem múlhatott el süti nélkül, ha Anyunak éppen semmi ötlete nem volt, akkor püspökkenyeret sütött. Vett piros papíros Tibi szeletet, dió volt otthon, meg mazsola is, és ha még akarta cifrázni valamivel, akkor egy kis pudingot is főzött a “száraz fájdalom” mellé. Pedig ez nem fájdalom volt, hanem édességesség. Imádtam benne az étcsokit, meg a diót….
Most elhoztam otthonról Anyu recepteskönyveit és persze meg is találtam gyorsan a püspökkenyeret. Nem tudom miért főpapi a neve, fogalmam sincs, az biztos, hogy pofonegyszerű, ezerfélén lehet finom és megunhatatlan.
Én ha tehetném pl kandírozott narancshéjjal csinálnám igazából. Most már összegyüjtöttem recepteket a narancshéj kandírozás témaköréből, hát remélem összegyön még az adventben. De a mazsola helyetti aszalt sárgabarack sem semmi ám!
Ja igen és az úgy volt, hogy Anyunak ilyen darabjaira hullott Váncza szakácskönyv lapjai voltak meg. Azon az egyiken a püspökkenyér. De tényleg a jóindulat tartotta egybe a lapokat, olyan kis öregecskék voltak. Aztán 1985-ben valami élelmes lélek kitalálta, hogy facsimile kiadja újra az egész szakácskönyvet újra. És az Anyukám az első vásárlója volt ennek. A Váncza féle A mi kis süteményes könyvünk szerintem azóta is verhetetlen a maga nemében. Kicsit még a Hajkova féle Édeskönyvet is lekörözi. Nekem.
Püspökkenyér
15 dkg cukrot 2 egész tojással és 2 tojás sárgájával 1/2 óráig elkevereünk, azután részletekben 15 dkg liszttel kevert 1/2 csomag váncza sütőport hozzáadunk. Végül óvatosan belekeverjük a 2 tojás felvert habját. Legvégül hozzákeverjük a darabokra vágott étcsokit, mazsolát, diót, aszalt gyümölcsöket. Ezek összesen legyenek úgy egy marékra valók. Aki nagyon odafigyel (én most bazira figyeltem!) az fakanállal keveri hozzá a habot, hogy semmiképpen ne törjön. Ezt speckó stahl Judittól tanultam.
És ha igazán a tökéletességre törekszünk, egy kis liszttel szórjuk meg a csokis, diós, mazsolás betétet, mielőtt belekeverjük a tésztába. Így nem száll le az aljára. Kivajazott, kilisztezett őzgerincben tűpróbáig sütjük. kihűtjük, csokimázzal be is vonhatjuk.
És már írtam a Jézuskának levelet, hogy akkor majd kari után legyen újra kép is…..
Oldal ajánlása emailben
X