Igaz magyar ember vasárnap rántott husit eszik rizsával. vagy nem is, rántott karajt és ubisalit is hozzá. De mielőtt bárki politizálással vádolna, elmondom a rántott húsról lesz szó, nem másról.
Merthogy az enyémek is úgy vannak csaj, jó ha mindenféle “ala” kajákat ütök össze vasárnaponként, na de azért az Igazi Vasárnapi Ebéd mégiscsak valami panírba bújtatott. Számomra mondjuk egy jófajta halacska is megteszi, sőt, de hát a férfiembereim legszivesebben a rántott pipicicit eszik. Merthogy ezt kapják, de az igaz, hogy szárnyasból készítem már szinte az összes húsételt. Így alakult. (Ez a kép nem az a kép, ez egy másik oldalról származik.)
Aztán amikor vasárnap sütögettem a brutál mennyiségű szeletkéket, egyszer csak elérkeztem az elégig. Vagyis megtelt a jénaifedél (abba szedegetem az olajból) és elegendőnek minősítettem aznapra a mennyiséget. Maradt még négy darabka panírban szomorkodó szeletem. Ha ezt úgy behajítom a hűtőbe csak úgy, akkor bizony egymást áztatják szét, úgy hogy másnap akár kezdhetném előről a panírozást, vagy cuffoghatnék velük napestig.
A módszer
Valahol olvastam, hogy az ilyen esetekre azt kell csinálni, hogy a panírozott szeletkék közé alufóliát terítek – tenyérnyit mondjuk, amennyit egy jobb melírhez szabdalnak a fodrászok – és úgy csomagoljuk be, mehet a hűtőbe. Másnap meg szépen kisütögetjük. Na jó extrába szoktam még egy kicsi prézlit adni nekik, és persze nagyon nem forró olajban, mert akkor csak a széle sül, a közepe meg borzasztó mintát mutat. Hát ezt az okosságot úgy éreztem a világ elé kell tárnom!
A rántott hús megmentése
2007 augusztus 14. | Szerző: kov
Igaz magyar ember vasárnap rántott husit eszik rizsával. vagy nem is, rántott karajt és ubisalit is hozzá. De mielőtt bárki politizálással vádolna, elmondom a rántott húsról lesz szó, nem másról.
(Ez a kép nem az a kép, ez egy másik oldalról származik.)
Aztán amikor vasárnap sütögettem a brutál mennyiségű szeletkéket, egyszer csak elérkeztem az elégig. Vagyis megtelt a jénaifedél (abba szedegetem az olajból) és elegendőnek minősítettem aznapra a mennyiséget. Maradt még négy darabka panírban szomorkodó szeletem. Ha ezt úgy behajítom a hűtőbe csak úgy, akkor bizony egymást áztatják szét, úgy hogy másnap akár kezdhetném előről a panírozást, vagy cuffoghatnék velük napestig.
A módszer
Valahol olvastam, hogy az ilyen esetekre azt kell csinálni, hogy a panírozott szeletkék közé alufóliát terítek – tenyérnyit mondjuk, amennyit egy jobb melírhez szabdalnak a fodrászok – és úgy csomagoljuk be, mehet a hűtőbe. Másnap meg szépen kisütögetjük. Na jó extrába szoktam még egy kicsi prézlit adni nekik, és persze nagyon nem forró olajban, mert akkor csak a széle sül, a közepe meg borzasztó mintát mutat.
Hát ezt az okosságot úgy éreztem a világ elé kell tárnom!
Oldal ajánlása emailben
X