Pénteki töprengések

2007 május 11. | Szerző: kov

Na jól indul a hétvége. Tegnap jógán (na ez egy másik blogra tartozik, de igen jógán) éppen relaxációban egyszer csak az jutott eszembe, hogy kiflismarnit ennék. És remek, gondoltam magamban, kiflismarni kifejezetten szombati kaja. De sem a kiskorú, sem az apja nincs annyira oda érte. Viszont én igen. Mi lesz tehát a szombati ebéd? Kiflismarni.
Ez futott végig alfa állapotban az agyamban. És akkor mára virradóra (na jó reggel) megtaláltam Marmalade (akinek a nevét mindig rosszul írom, legalábbis Ré szerint, de nem, de igen, de most már javítottam és megtanultam…. bocsánat….) kérdéseit és annyira éreztem, hogy na igen, végre kiönthetem a lelkem. Léleköntés következik:

1. Mi alapján főzök, és hol keresem az inspirációt?
Mondhatnám alfaállapotban bekövetkező kívánás alapján. Ez mondjuk túlzás, de igen, önző vagyok és általában aszerint főzök, hogy én magam mire kívánok rá. Aztán van még az a variáció is, ha a család valamire kifejezetten rákíván és a harmadik helyen a frigider tartalma mint egyetlen inspiráció jön elő.
De sokszor van, hogy egy ízt, egy illatot vágyok csupán és képes vagyok egyetlen pillanatnyi szaglásélmény érdekében végigfőzni a vasárnap délelőttöt. Aztán még ami meghatározó inspirációs tényező a gasztroblogok tartalma. Olyan termékennyé lehet válni pl. Aubergine oldala, vagy Mamma jelenetei egy olasz háztartásból, és még szeretem nagyon a többieket is, olyan sokan vannak, hogy már csak úgy tudom kezelni a dolgokat, ha a gyűjtőoldalról kalandozok. És még valami sokszor csak egy szó vagy egy kép akad meg az agyamban és mint egy őrült túrom össze a lakást azért az egy újságért, amiből a vasárnapi ebédet tervezem. Kimerítő vagyok….

2. Betartom-e a receptekben leírtakat?
Erre viszont rövid tudok lenni. Már nem. Asszem vagyok annyira gyakorlott (hm és szerénytelen), hogy már nagyvonalúan irányjelzőként tekintsek a receptek adataira. És ha a józan eszem úgy diktálja, akkor alakítsam ahogy jónak látom. De vannak igen megbízható források, akiknek a receptjeit bötű szerint veszem.

3. Mi alapján választom ki a holnapi ebédet, vacsorát?
Azt hiszem ezzel kezdtem, akkor kicsit kutyultam a dolgokon és összevontam a két kérdést, de hát a lényeget oda bele írtam. Alfa állapot, ez a titok nyitja!
Ja igen és a kúrám ideje alatt érdekes volt, mert ott a főzés kizárólag, mint alkotási folyamat játszott szerpepet az életemben. Úgy még érdekesebb a  mit főzzek kérdése, mert akkoriban tényleg arra mentem rá, hogy milyen eljárást próbálnék ki, milyen módon készítsek el bármit is…

Továbbadom Zselykének, kíváncsi vagyok mit is gondol a dolgokról…

 

Flörtölnék, avagy a spárga és a medvehagyma

2007 május 9. | Szerző: kov

Van, amit semmiképpen. nem ennék, olyat például, ami pislog, mielőtt bekapom. Nem ennék a világért sem kaprot, és semmiképpen brokkolit. De van két dolog, amivel mostanában, legalábbis gondolatban, kacérkodni kezdtem.
A spárgával – bevallom – volt már egy könnyed kis liezonom jó néhány esztendővel ezelőtt. Akkoriban nálunk még egyáltalán nem volt trendi dolog, viszont a hollandok már akkor is elég jól készítették a róluk elnevezett hollandi mártással, egy kellemes sonkával, igazán finom kis cucc volt.
És ahogy olvasgatom mostanában blogtársaimat, meg ahogy a piacon körülnézek, hát talán ideje lenne felzárkózni… Spárga spárgával, zölden és sárgán, rizzsel, és mással. Igazából arra a klasszikus spárgára, a sonkás hollandi mártásosra vágyom, a sok évvel ezelőttire. Az ételekben néha igazán a klasszikusok a legmeggyőzőbbek – szerintem. 
Na most a medvehagyma több oldalról szinte egy napon kúszott be az életünkbe. Először is kolleganőm emlegetett egy pestót, amit ő maga egyedül készített el ebből a valamiből, aztán a párom áradozott róla, gasztrológiailag művelt kollegája révén értesült a medvehagyma mindenféle áldásairól, aztán megjelent nálunk is néhány recept, majd az inkriminált receptújságban is benne volt vagy két kolumna. Lehetetlen elkerülni. Egy helyen nem futottunk még össze. A piacon. Sajnos. Bár már várom a nagy találkozást, talán mondtam már… flörtölnék….

Lappiac és egy S.E.

2007 április 26. | Szerző: kov

 Éppen tegnap vettem meg én is a Príma konyhát, ahogy megtette azt Marmelade is. És éppen azon töprengtem, hogy azért szeretem, mert kézreálló recepteket közöl. És hogy egy ilyen körképet írnék, hogy melyik lapot miért is kedvelem vagy miért nem. Aztán erre meg pont olvasom Marmelade fejtegetését és hát igen… hm… Sajnálatos Eseményként könyveltem be, de annál azért sokkal felháborítóbb, és ahogy látom forrong a gasztroblogok népe!

Mindenesetre azért egy körkép helyett csak néhány gondolatot mégiscsak megér a téma. Mert álmom és vágyam, hogy nálunk is legyen olyan gasztromagazin, mint mondjuk a BBC lapoknál a Goog Food, és talán egyszer lesz is, de legtöbbször azért be kell érnünk rosszul fordítgatott receptekkel sajnos. Erre egy kedves gasztroblogo társam már felhívta a figyeklmet, de sehol nem találom azt a bejegyzést, de rajta vagyok a dolgon…

Ám szeretnék hírverést csapni a Paprika TV magazinjának, mert az pl. olyan, amiből majd egyszer igazán jó lap lehet, most még kicsike és még azt hiszi, hogy az a dolga, hogy promózza a tévét, pedig önálló lábakat is növeszthetne mert akkor is szeretnénk, azt hiszem…

Szolgálati közlemény – Ötletbörze moly ügyben

2007 április 23. | Szerző: kov

Kénytelen vagyok egy nagyon rossz témával előhozakodni. A saját csapdámba estem nyilván, amikor enyhe buddhista megfontolásból hagytam ősszel elszálldogálni két kis molylepkét a konyhámban.

Az inváziót meghozta a tavasz. Rajzás van minden szinten. A szalvéták között is, drámai a helyzet.
Van valakinek tényleg bevállt módszere a molyok kiírtására?

Állatvédők ezúttal kíméljenek!