Tartozásaim 1. – Kiflismarni

2007 május 29. | Szerző: kov |

Gyerekkorom egyik legkedvesebb  étele volt. Annnyira tipikusan Anyukám főztje, hogy sokáig nem is mertem magam nekiállni. Kizárólag Anyu készítette el. Szombatonként volt ez ebédre, sok-sok porcukorral és mazsolával, igazi édes élet délutánokat varázsolt. Azt gondolom valami németes étel lehet, biztosan ismerős lesz, hiszen hallottam már rakott zsemle néven is emlgetni. Nálunk azonban örökké kiflismarni marad…



Kiflismarni

Hozzávalók:
– szikkadt kifli (na jó, lehet zsemle is…) személyenként 2-3
– 2-3 tojás
– tej (kb. 2-3 dl személyenként)
– cukor ízlés szerint
– mazsola

Ez egy tipikusan érzésre elkészíttendő étel. Anyu sem tudott mértékeket mondani, az a lényeg, hogy olyasmi állagú étel legyen, mint a mákos guba, de a dolgot kicsit megkavaríntjuk.
Tehát a kiflit/zsemlét kockázzuk. Közben a tojásokat szétválasztjuk, a tojások sárgáját kevés cukorral és a tejjel összekeverjük, ebbe beleáztatjuk a kiflit/zsemlét. Hagyjuk, hogy jól megszívja megát, de ne csöpögjön (na igen, ezt kell jól eltalálni, én is lassan öntözgettem még a tejet hozzá). Amíg kicsit ázik a cucc, addig a mazsolát is beáztatjuk egy kevés vízbe, felverjük a tojás fehérjéket jó kemény habbá. A tejes, tojásos masszát kicsit lecsöpögtetve óvatosan összekeverjük a habbal, hozzáadjuk a mazsolát. Kivajazott tepsiben jó ropogós tetejűre sütjük, porcukorral tálaljuk. Az eminensek persze itt is turbózhatnak. Adjanak hozzá vaníliás öntetet!