Gasztro faggatózás

2007 június 28. | Szerző: kov |

Megint lekéstem a dicsőségről, pedig valahogy úgy voltam már vele, mint Bástya elvtárs. Bástya elvtársat már nem is akarja megölni senki…. Engem meg már nem talál el soha egy újabb hógolyó.
Mondom lekéstem a dicsőségről, vagyis öt napos késéssel köszönöm Marmalade-nak a felém hajítottat és ezúton meg is válaszolom iziben.

A kérdés pedig, ami t3v-től érkezett így hangzik:

“Miként, hogyan reagál a család/férj/baráti kör a blogírásra, a gasztromániára, és mi a véleményük arról, hogy az ebédnek a késen, kanálon és villán kívül a kamera is tartozéka, mint állandó “evőeszköz”?”

Köszönöm jól. Már megszokták, merthogy kisvártatva kettő gyertyát gyújtok a blogom – természetsen szuperlightos tortáján. Szóval most már aki kíváncsi volt rá, az megtudta, a család pedig beletörődött.
vagyis nem is beletörődött. Például amikor karácsonykor a párom Jézuskája a fa alá röpítette ezt a könyvet, azzal a magyarázattal, hogy egy gasztrobloggernek ez muszáj, hogy meglegyen, akkor nagyon is meghatódtan. Hogy ennyire értékeli a Jézuska és aki súgott neki, az is, az én kis virtuális konyhámat. És igazából a párom akkor sem szól egy rossz szót sem, amikoresik kel az aktuális gasztromagazinok között, amiket százféle módon tudok szortírozni ide, oda, de még jó tárolási módot nem találtam ki nekik.
Jaj a fényképezés. Ez most kicsit fájó pont, hiszen a tolvaj elvitte a gépemet is, úgyhogy most csak tervezgetem, hogy majd olyan kamerát veszek, amin van ételfotózó funkció is.
Na igen. Ezt pont kedves barátunknál Tamásnál láttuk, és például Róla tudom, hogy benéz ide. Ráadásul nagy tartozásaim is vannak felé és magam felé, a közös gasztroélményeinket szeretném megörökíteni. Néhány igazán pompás, mondjuk ki, 20 pontos étterem bemutatásával. de ami késik… az csak múlik, igyekszem.
A legjobb, amikor felhív a barátnőm, és azt mondja, hogy igazán kilinkelhetnéd már az almatorta receptjét valahova előre, mert mindig vissza kell keresgélnem egy csomót mire megtalálom. Na az jó. Nagyon jó. 🙂