Majdnem húsvét? – Gerbeaud kuglóf

2008 február 18. | Szerző: kov |

Na jó, Peter Rimnek igaza van és ha jól belegondolok, akár húsvéti is lehetne a kuglóf bár korántsem a közelgő nyusziünnep miatt került elő most pont ez a recept….

Aki munkásságomat régóta nyomon követi (és óh jaj el ne szálljak magamtól most már…) szóval aki bekukkantott korábban is hozzám, az tudhatja, nagy barátja vagyok mindenféle kuglófoknak. Egy időben szakmányban gyártottam a Tízperces fajtát, aztán keseregtem a kuglófsütőformám bénaságán, és még egy gasztroélmény kapcsán azt is elárultam melyik pesti étteremben tálalnak szombaton négy órakor frissen sült illatos kuglófot a délutáni kávé mellé.
A kuglóf jó dolog, nnna. Én szeretem, ha mazsolás és kakaós, de mostanában olyanról ábrándozom, ami egyszerre csokis, vagy kakaós és egy kicsit narancsos is. Vagy az már nem is kuglóf? Nem tudom…..Mindeenestre receptet pont ilyet nem találtam… még az általam oly nagyra becsült Nigella is csak holmi csokis sütit süt narancslekvárral, de nem kuglófot.

Szülinapi ebédre voltunk hivatalosak, de nem, az egész nem itt kezdődött…

Hanem ott, hogy odáig vagyok a békebeli dolgokért…. Amióta Budapesten lakom a legtöbb tudást a nagy nevű cukrászokról igyekeztem összeszedni, és mondhatom amennyire térfogatom engedi, kóstolom is életművüket rendesen. Úgy sikerült, hogy pénteken délelőtt megnéztük a Vaszary kiállítást a Várban, aztán a Moszkva téren lesétáltunk az Auguszt Cukrászdáig. Jaj. Az maga a Boldog Békeidők. Egyszerűen pazar. Ott ültem a kis kiugróban egy kellemes régi lócaszerűeségen, bámultam a hófehér fakorlátot, néztem az art decora hajazó lámpatesteket (csak az a művirág nem kellene alájuk) és úgy éreztem:  Én vagyok a nagymamám…. és bevallom – ha perverzió, ha nem… néha szeretek a nagyanyám lenni…nagy kalap meg minden… ajaj….
Kifelé jövet meg nem álltuk, hogy ne csomagoltassunk az impozáns üvegkupola alatt porcukrosan csábító kuglófból.

Ezek után tehát a vasárnapi vendégségre igazán kénytelen voltam egy kuglófot álmodni, és mivel se a tízperces recept, se más nem került a kezem ügyébe, ezért egy egészen új, de mégis régi szakácskönyvet ütöttem fel.

A Generációk szakácskönyve egy igazi családi receptgyűjtemény a monarchiától kezdve. Békebeli naná, hiszen nem sokat kellett keresnem, hogy egy igazi kuglóf receptre ráakadjak. És mondhatom igazán jó választás volt.

Annyit még megjegyzek, hogy kuglófsütővel még most is hadilábon állok, a szilikonost nem annyira kedvelem, más meg nincsen nekem, úgyhogy kuglóf helyett egy koszorút sikerült alkotnom, de én kuglófnak hívtam.

Kuglóf Gerbeaud – Generációk szakácskönyve

Hozzávalók:
-130 g. vaj vagy margarin
– 250 g cukor
– 4 tojás
– 1 citrom héja
– 1 dl tej
– 300 g liszt
– 1 zacskó sütőpor
– 1 evőkanál kakaó

A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a 4 tojás sárgáját és a tejet. Jól összekeverjük. Kemény habbá verjük a 4 tojás fehérjét, egy másik tálban összekeverjük a lisztet és a sütőport, majd a tojáshabot a vajas masszához adjuk és rászórjuk a sütőporos lisztet. Bármilyen meglepő, de így megy a dolog. Ezután az egészen fakanállal nagy keverő mozdulatokkal lazán összedolgozzuk. A massza 1/3-át különvesszük (én a tojáshabos tálba merem vissza) ehhez jön a kakaó, a másik felébe mehet a citromhéj reszelve.
Kivajazott formába öntjük, először a “fehér”, majd a kakós tésztát, cakkozzuk késsel, hogy márványos legyen. ha nagyon ragacsos a tészta, egy kis tejjel lazíthatjuk, de óvatosan, ne sokalljuk el!
160 fokon sütjük – a könyv szerint – 1 órát, nekem 3/4 óra után a tűpróba szerint is készen volt.
Ha kihűlt, borítsuk rácsra és vastagon szitáljunk rá porcukrot és élvezzük a boldog békeidőket!

(Itt szeretném megjegyezni, hogy fotót is mellékelek a békebeliséghez, csak egyelőre apróbb technikai problémáim léptek fel, d emajd megoldom gyors…)