Karácsonyi emlék – Vaníliás kifli

2008 február 4. | Szerző: kov |

Bekukkantottam Vera Cat blogjába és két dolgon akadt meg a szemem. Az egyik Stohl Buci fotója és a poszt, amiből kiderült, hogy Vera kedveli őt. Nahát… A másik jobb volt, egy téli fotó két macskáról, akik az ablakban ülnek, néznek kifelé a havas fákra. A poszt karácsony előtt egy nappal íródott. Jó hangulata van, nyugodt, ünnepváró, jószagú.

És erről eszembe jutott hogy karácsonyi sütikről nem is írtam. Pedig azért valamicskét mégiscsak sütögettem. Őszintén meglepődtem, hogy ennyire és így sikerültek. A vaníiliás kifli például elképesztően jó lett.

Pedig hosszú kutatómunka előzte meg a dolgot. Vaníliás kifli és vaníliás kifli között is óriási a különbség, van olyan recept, amelyik egy sima vajas tésztát porcukorba foglalva nevez vaníliás kiflinek. Pedig az nem az. A vaniliás kifli diós. Nálunk legalábbis. Szóval nagy nehezen találtam egy receptet és mondhatom, ez maga volt az igazi!

Vaniliás kifli 

21 dkg vaj (hogy miért pont 21, nem tudom és esküszöm, az egyet nem biztos, hogy sikerült abszolválnom), 30 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 7 dkg darált dió, kevés sütőpor
Ennyi volt a recept, innentől próbáltam tapasztalati úton. Összejött..

A hozzávalókat összegyúrjuk, kis cipóba gyúrjuk, egy fél órára hűtőbe tesszük. A sütőt 200 fokra melegítem, egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A cipóból ujjnyi darabkákat sodrok, kicsit hajlítva a sütőlemezre teszem. Forró sütőben gyorsan megsütöm. Még melegen vaniliás cukorral kevert porcukorba hempergetem. Állítólag fagyasztani is lehet, de nálunk sose marad belőle annyi….