Az van, hogy rossz időszak van, de azért sütifőzi megy ám… Csak nagyon visszafogottan szordínóban. Meg nincsen fotó, merthogy gép sincsen a rabolónak törjön le a keze! És így én is olyan bágyadt vagyok, nem tudom hogy vagy vele, én – na jó nem mindig – de szeretem, ha látom minek kell kijönnie az összekevert hozzávalókból. És ahhoz meg fotó kell.
Na mindegy, próbáljunk támaszkodni a vizuális fantáziánkra…
Szombati mizu
(Gondolkodtam, hogy valami nevet kellene adni a “gyereknek” nagyívű szavak jutottak eszembe szép számmal, úgy mint tésztafelfújt – fogalmam sincs mitől lesz bármi is felfújt, de ez pl. jól hangzott – aztán sonkás, tojásos rakott, de hát ez meg olyan szájbarágós, nane. Úgyhogy most, hogy megnéztem a kommenteket – amiket még mindig én engedek ki az oldalra, a spamek miatt – és láttam majdnemnyuszi abszolút jogos, kissé szemrehányós mizuját, hát gondoltam, oké. Ez névnek is eléggé határozott, pont annyira ahogyan nekiálltam a szombati főzésnek.)
Még mindig muszáj magyarázkodnom kicsit… Szóval nem jó az, ha az ember tértivevényes levelet kap. Az nem jó. Depis is lettem egyből, ezért aztán vettem egy zacskó tésztát, semmi flikk flakk, kifőz megesz. Na jó valami rádob. Aztán meggondoltam magam, ördög bujjon a tértivevénybe sőt és menjen a pokolba, vagy hogyan is szól a poéma! És akkor alkotni kezdtem. Na jó, azért nem lettem én egy Nigella! Figyelem, vallottam az alanti bejegyzésben, nem vagyok én egy izé, csak időnként megszorult háziasszony. És alkotó. Végiggondoltam, hogy mit ennék szívesen. Van egy igen fincsi sonkás tészta íz, de most sonkára se pénz, se energia, pláne idő. na ebből lett az alábbi kis rittyenet (ez sem rossz név… megjegyzem…)
Feltettem a 8 tojásos (nem durum és nem teljes kiőrlésű) metéltet főni. Közben a hűtőből előbányásztam egy kis szelet prágai sonkát, találtam mellé egy szelet francia sonkát (jó, hát szeretem a finomat, véletlenül így jött össze) sőt még a múltkor a madaras teszkóban vettem egyfajta olasz sonkát is, és ezt a nagy nemzetközi felhozatalt kockára vágtam. majd felütöttem négy jó tojást (ezt Vízvári Mariskától vettem át, szerintem jó mondat) és egy kis doboz tejföl kíséretében, valamennyi őrölt borssal megbolondítva jól kikevertem. Kivajaztam egy szép kis jénait és a megfőtt tésztá leszűrve beleraktam, ráöntöttem a tojásos gezemicét, amibe persze a sonkák is belekerültek egyszercsak. Összekavarcultam és megsütöttem. Pompás lett. biztos feltalálta már előttem is valaki, biztos van hivatalos útja módja, nekem ez most így esett igen jól.
A gyerek kakós tésztát evett.Neki meg az jött be.