Gyászok

2007 október 1. | Szerző: kov |

Néha kell szomorkodni, csak akkor nem jó, ha ok is van rá…. A költözködés közben egy csomag könyv elveszett. Na melyik csomag? A csodálatos kedvenc szakácskönyveim csomag. A Vízvári Mariska (alapmű!!!) a saját elkezdett kis gyűjteményem, kézzel írott, Piroskától kaptam a naplót hozzá. És velük volt Polcz Alaine könyve is, a Főzzünk örömmel. Még az első kiadás.

Mindegyikből voltak alapreceptek. Vasárnap ott álltam kezemben egy kis fej káposztával, tipródtam a konyha közepén, és sírni tudtam volna, hogy most akkor hogyan legyen párolt káposzta. És Polcz Alaine jutott eszembe, hogy meghalt és a könyve sincs meg. Érted ezt a bús borongós érzést…?

Lett káposzta. Kaja mindig lesz egyszercsak. Főből csináltam, talán maga PA is büszke lenne rám, de hiába jó a káposzta, elvesztek a kedvenc könyveim…Oka van ennek is, de vajon mi?