Lecsó, lecsó….

2007 július 17. | Szerző: kov |

 Lecsókolom a szádat. Lecsó,lecsó…lecsó, lecsó, – lecsókolom a púdert rólad^..*.- van olyan.. És őszintén szólva nekem ilyenkor nyár közepén a lecsóról csakis ez a dalocska jut eszembe semmint az a bizonyos paradicsomos, paprikás kaja. Aztán idén nyáron nemcsak hármas fokozatú hőségriadó van, hanem még több lecsó.
Először is L’ecsó. Ez egy film lesz kisvártatva, én és a kiskorú már izgatottan várjuk. Van ez a rágcsáló, aki konyhaművész, és pazar az egész, meg is mutatok belőle egy részletet, mert most már ilyet is tudok, de csak mert Peti segített. (nagyon köszi)

Szóval L’ecsó augusztus elején már lesz nekünk. És közben meg az van, hogy többször is főztem lecsót és azért gondoltam szentelek én ennek a témának egy bejegyzést itten. Rákeresve jó barátom googleban, egyszerűen a bőség zavara, és az a megállapítás jutott nekem, hogy ahány ház annyi lecsó. És most mondhatnám, hogy hulljon le a lepel, íme a lecsó az én szám íze szerint, de ilyen nincs. Mielőtt még hosszan ringatózna bárki az illúziókban, közlöm: én magam nem szeretem a lecsót. Nem eszem, csak főzöm. van ez így. Ilyen ugye a lencse heló is, amit állítólag remekül főzök, de enni, na ne….
Visszatérve a nyári éjek asszonyára (ilyesmi nekem a lecsó) szóval úgy készítem, ahogy az én párom szereti. Rá kellett jönnöm, hogy kapcsolatunk sarokköve a lecsó lehet, ugyanis egyetlen étel készítésénél nem áll ugrásra készen mellettem, nem okoskodik bele, és nem adja az utasításokat. Kivéve a lecsónál. Amikor aztán a múltkor a két legfontosabbat közölte, akkor rájöttem most már talán meg tudom oldani egyedül is a feladatot. és valóban, állítólag a mindent felülmúló lecsót sikerült prezentálnom nemrég.

Lecsó házunk tája módra

A magam részéről a paprika darabolásával kezdem, ami csutkázást és magtalanítást is jelent, ugyanis nem szeretem a magokat a lecsóban nézni. A gusztusos paprika szeletkék után a paradicsom darabolással is hamar megvagyok. Ezután a hagymát vágom egészen apróra, majd forró olajon utóbbit üvegesre pirítgatom. erre rádobom az összevágott paradicsom-paprika halmot, és rottyantom. Hozzászórok sót is, ettől aztán jó levesessé kezd válni. párolom, rotyogtatom, és a megfelelő pillanatban hagyom elfőni a levét.

Merthogy a mi házunk tája egyik alapvetése a lecsó ügyben a minél kevesebb lé.

Mialatt szottyog és erőlködik a lé elfővésében, feltörök úgy négy-öt tojást, jól felverem és vegetát adok hozzá. ( Na most nekem a vegetával van némi fenntartásom, szoktam bio vegetát vásárolni, az tán kíméletesebb, vagy mi, szóval lényeg az, hogy hozzáadok valami jó kis ízesítést.)
Amikor már az alaplecsóm szinte csak szárazon szuszog, hozzáöntöm a tojást és jól átforgatom.

A második alapvetés házunk táján az, hogy sok legyen a tojás.

Vagyishogy egy jó tömény, úgy is fogalmazhatnék, konkrét kaja áll össze a dologból. Szép nagy karéj fehér kenyérrel az igazi… Állítólag.

*Köszönöm Mamili….. 🙂