Van egyfajta családi vonzódásunk Kosztolányihoz és az ő Aranysárkányához. Így aztán egyszer régen, amikor Szentendrén sétáltunk bekukucskáltunk az Aranysárkány cégér alá. Ki tudja miért is nem ültünk le akkor rögvest a terített asztalhoz?
No de ami késik…. Így aztán egy újabb szentendrei séta alkalmával és főképpen a barátok szelid unszolására hallgatva betelepedtünk a Fő tértől fölfelé kapaszkodó utca egyik kis épületébe az Aranysárkányba. Ott aztán megtudtuk, hogy már régen is sőt, meg hogy 78 óta újra.
De ez mind semmi volt ahhoz képest, amilyen kanalak és kések voltak az asztalon ezüstre kiglancolva, úgy ahogy utoljára tán gyerekkoromban láttam, amikor még a nagyanyám “”esszeug”-jával vártuk a vasárnapi ebédet. Akkoriban olyan kis kacskának tűntek ezek a villák, kések, most pedig amikor megláttam őket egyszerűen jól éreztem magam. Pedig még csak bele sem szagoltam a levegőbe.
Aztán a másik az óriási prés, amilyen nagyapám nemespenészes borospincéjébe volt, na olyan állt a vendéglő (nem áll a szám az étterem szóra…) végében, és amögött szinte karnyújtásnyira szemérmetlen sütés-főzés folyt. Szemérmetlen mondom, mert sokszor van olyan bennem, hogy inkább ne is tudjam miből hogyan mit raknak a tányéromra, mert ki tudja, tán az illúzió omlana össze azonmód…
De itt kiterített kártyákkal folyik a játszam. Ez van vendég, ezt kérted és a krumplit krumlpliból állítjuk elő, bármennyire is meglepő.
Kicsi megtorpanás az étlapolvasásnál, hogy vajon a sárkányok kedvencét együk-e egy jó kis Villányi hideg meggylevessel, de akkor viszont a desszert már nem fér bele, viszont a pilisi túrógombócról ódákat zengenek… A kompromisszumba különféle választások fértek bele, így kanalaztam a hideg meggylevest (Visszafogott értékelés alapján állíthatom: mennyei), megrendeltem a Sárkányok kedvencét és mondhatom lennék én sárkánylány ilyen kajáért és a világért ki nem hagytam volna a túrógombócot, ami megjelenésében is olyan izgatóan perverz, hogy azt már leírni sem lehet.
Visszatérve a sárkányos kajára. Van egy adag rántott csirkemell, amelyet grillezett gyümölcságyon, jófajta házi kockakrumplival tálalnak. Eszméletlenül finom a gyümölcsös ragu, az ízek és illatok ravasz keveredése, az a fajta ízélmény, ami engem aztán le is vesz a lábamról egy életre.
Megjegyzem hasonló élmény volt egerben a mozival szembeni kis utcában levő vendglőben (S betűvel kezdődik a neve, szégyelem, de nem tudom pontosan) szóval ott is ettem hasonló gyümölcsös szárnyast, csak ott csíkokra vágott pirított csirkemell volt a gyümölcsök mellé és természetesen krokett.
Szentendre önmagában is pazar. Az Aranysárkánnyal még fokozható. És ha valami igazán ütős dologra is vágysz, hát a Szamossal szemben az Éden Csokiboltot… na azt ki ne hagyd!