A Jani, az jani!

2006 július 17. | Szerző: kov |

Hogy ki a jani? Hát a Jani! Hú, nagyon vicces szójáték! Pedig nem is annak lett szánva! Mert ha hiszed, ha nem (és miért ne hinnél nekem…?), a Jani az jani! Janiról már írtam ide. Tudod ő az, aki a közeli kávézóban olyan csokis sütit tart a pultban, hogy odaadnám érte még, még, még a jó híremet is, azon nyomban. Jani csokisánál, már csak Jani olasz tésztái a mámorítóbbak… Jaj.
Namármost Janit többen is felfedeztük, többek között leginkább Réka, aki a Süssünk-főzzünk, – házi nevén a sütifőzi – rovatot igazgatja. És Jani felfedezése nem állt meg az ajtónál! Sőt.
Történt, hogy Réka az egyik vasárnap délelőttöt Janiéknál töltötte. Náluk otthon a konyhában. Ez azért is volt jó neki, mert pl. láthatta Jani legkisebb gyermekét, aki tiszta apja. És azért is jó volt, mert olyanokat sütöttek, hogy csak na. Ennek ékes bizonyítékait itt láthatod is.
Szóval Jani recipéi között volt egy, ami a szupergyors és habos mámoros kategória összes kritériumát felöleli, íme ez az:. Mindössze annyi variációt engedtem meg magamnak (lévén az eperszezonnak kissé bealkonyult), hogy málnát tettem a habba. Pontosabban mixelt málnát. És lám, ha okosabb háziasszony lennék, akkor tudnám, hogy a málna apró magocskái nagyon kis alattomos jószágok, nem véletlen, hogy a málnaszörpöt konyharuhán eregette át a nagymamám… Szóval a kis magok adtak némi pluszt a desszerthez. Legközelebb azért erre figyelnem kell. Mindazonáltal a desszert nagyon is jani volt!
Ja igen, és Jani most már főz nekünk, mert ő a mi titkos séfünk! Pszt!