Korábban dohányoztam. Most már azt is mondhatom, hogy korábban kávéztam. Mindkettőről leszoktam, utóbbiról nem is annyira jószántamból. Mindkettőben ugyanazt szerettem: a szertartást. Sohasem szívtam cigit kutyafuttában az utcán, sohasem szívtam buszmegállóban és sohasem szívtam hidegben topogva az utcán. A cigarettának meg kell adni az időt és meg kell adni a teret. Ahogy a régi sanzonok szólnak, valahogy úgy, “kis cigaretta valódi finom..”
Anikó barátnőm értékelte mindig is a szertartások iránti imádatomat, talán ezért kaptam meg tőle ezt a bűbájos csészét, amelyik pontosan az én hangulatomat sugározza. Ha nem is iszom már kávét, a szertartások, és Anikó iránti barátságom továbbra is megmarad…