Kávé Anikóval

2006 július 10. | Szerző: kov |

Korábban dohányoztam. Most már azt is mondhatom, hogy korábban kávéztam. Mindkettőről leszoktam, utóbbiról nem is annyira jószántamból. Mindkettőben ugyanazt szerettem: a szertartást. Sohasem szívtam cigit kutyafuttában az utcán, sohasem szívtam buszmegállóban és sohasem szívtam hidegben topogva az utcán. A cigarettának meg kell adni az időt és meg kell adni a teret. Ahogy a régi sanzonok szólnak, valahogy úgy, “kis cigaretta valódi finom..”

A kávé egy kicsit már felgyorsult az életünkhöz, de amikor megtehettem otton naponta kétszer leültünk és megittunk egy csésze kávét. Komótosan, ahogy erről már írtam is itt.
Anikó barátnőm értékelte mindig is a szertartások iránti imádatomat, talán ezért kaptam meg tőle ezt a bűbájos csészét, amelyik pontosan az én hangulatomat sugározza. Ha nem is iszom már kávét, a szertartások, és Anikó iránti barátságom továbbra is megmarad…