Valami olasz – nem csak anyuknak!

2005 szeptember 7. | Szerző: kov |

Az első étel, amit önmagam teljesen egyedül és fogyasztható minőségebn elő tudtam állítani, az egy olaszos hangulatú tészta étel. Vigyázat csak a hangulata olasz!

Az igazi nagy szakácsok, a gourmandok biztosan kapkodnák a fejüket, ha
bepillanatnának hozzám egy vendégségeskedés előtt. Ugyanis van egy
étel, amit szívesen megsütök, megfőzök minden vendégemnek, főleg a
családomnak, és még igazán nem volt rá panasz! Sőt! Észveszejtő
pasztának hívja ezt az ételt egy kedves barátunk. És bár az elkészítés
módja nem követi szigorúan az olasz előírásokat, a végső hatás
feledteti a hivatalos hiányosságokat!
Az étel történetéhez hozzátartozik, hogy egy kedves régi barátnőmtől
tanultam az alap kaját, vagyis, hogy a spagettit nemcsak fülre tekerve
jó enni, hanem egy jó kis olaszos raguval rétegezve, tetején tejföllel
és sajttal sütőben megsütve. A recept másik fele az olaszos ragu
legegyszerűbb előállítási módja Mariann nevű rokonomtól származik. Ő
tanított meg arra, hogy egyszerűen, de nagyszerűen!

Pasta suta a vendégek kedvére (is)

A pastához vásárolok egy
darálthús konzervet, három közepes méretű sűrített paradicsomot, fél
kilónyi spagetti tésztát, 1 nagy doboz tejfölt és 15 dkg reszelni való
sajtot. Még szükség lesz vöröshagymára, fokhagymára, oreganora, kicsi
olajra, fekete borsra(frissen őrölve a legjobb), bazsalikomra, sóra,
vízre, Wochester szószra.
A tésztát meg kell főzni, tehát a legnagyobb lábosomba teszek fel vizet
– egy kis sóval- főni. Mialatt melegszik, apróra vágok egy fejnyi
vöröshagymát. A hagyma titkai között számomra az az egyik legfontosabb
titok, hogy tényleg apróra kell vágni. Azt pedig, hogy csorogjon a
könnyed mindeközben, úgy kerülheted el, hogy éles késsel dolgozol, és
hogy a vagdosás előtt a hagymát, és a kést is egy kicsit folyóvíz alá
tartod. Egy evőkanálnyi olajon párold üvegesre a hagymát! De tényleg
legyen türelmed kivárni, hogy üveges legyen! Közben már a konzerveket
is kinyitogathatod, a hagymás olajba a megfelelő pillanatban
belelapátolhatod a darálthús konzervet. Erre öntsd rá az összes
paradicsompürét, és a tetejére annyi vizet, amennyi paradicsompürét
tettél bele, vagyis a konzervdobozokat töltsd tele vízzel, így adagold!
A masszához még fűszereket kell adnod, fokhagymát, fokhagyma préssel,
kevés sót, oregánot eleget, Wochester szószt, bazsalikomot. A kellő
mennyiségű és minőségű fűszerek adják az igazi mediterrán illúziót. Ha
úgy látod, hogy még egy kis víz nem árt a dolognak, add hozzá, és
keverd el jól. Takaréklángon, lefedve főzd hosszú ideig. Legalább
addig, míg a húskonzerv darabkái teljesen szét nem főnek.
Közben a tésztát lobogó vízben főzd meg, vegyél elő egy nagyobb méretű
tepsit, kend ki zsiradékkal, és a tészta felét merd bele, egyengesd el
csinosra!
Ha elkészült a szószod, azt merd rá a tésztára, majd a maradék adag
tésztával fedd be a szószt! A tetejére szépen simítsd rá a tejfölt,
gazdagon szórd meg reszelt sajttal, és tedd az előmelegített sütőbe!
Onnan ne is vedd ki addig, amíg a sajt aranybarnára nem pirul. A
sütőből kivéve adj neki öt perc időt a szusszanásra, utána éles késsel
négyzet alakúra szeletelve tálald, és zsebeld be az elismerő szavakat!
Az az érdekes, hogy néhányszor próbáltam darált hússal is, de valahogy
ez a variáció nálunk jobban bejött. Aki szereti az dúsíthatja nyáridőn
igazi paradicsommal, vagy gombát is tehet bele. Én már készítettem
frászkarika tésztával (vagyis orsó, vagy csavart), ez a gyerekek igazi
kedvence volt!

A legnagyobb elismerést a pastára legutóbb Zolikától
kaptam, aki miután jóízűen megebédelt nálunk, csak annyit mondott: “Ha
jön anyu, majd diktáld le neki a receptet!”