Valami olasz – nem csak anyuknak!

2005 szeptember 7. | Szerző: kov |

Az első étel, amit önmagam teljesen egyedül és fogyasztható minőségebn elő tudtam állítani, az egy olaszos hangulatú tészta étel. Vigyázat csak a hangulata olasz!
Az igazi nagy szakácsok, a gourmandok biztosan kapkodnák a fejüket, ha bepillanatnának hozzám egy vendégségeskedés előtt. Ugyanis van egy étel, amit szívesen megsütök, megfőzök minden vendégemnek, főleg a családomnak, és még igazán nem volt rá panasz! Sőt! Észveszejtő pasztának hívja ezt az ételt egy kedves barátunk. És bár az elkészítés módja nem követi szigorúan az olasz előírásokat, a végső hatás feledteti a hivatalos hiányosságokat!

Az étel történetéhez hozzátartozik, hogy egy kedves régi barátnőmtől tanultam az alap kaját, vagyis, hogy a spagettit nemcsak fülre tekerve jó enni, hanem egy jó kis olaszos raguval rétegezve, tetején tejföllel és sajttal sütőben megsütve. A recept másik fele az olaszos ragu legegyszerűbb előállítási módja Mariann nevű rokonomtól származik. Ő tanított meg arra, hogy egyszerűen, de nagyszerűen!

Pasta suta a vendégek kedvére (is)

A pastához vásárolok egy darálthús konzervet, három közepes méretű sűrített paradicsomot, fél kilónyi spagetti tésztát, 1 nagy doboz tejfölt és 15 dkg reszelni való sajtot. Még szükség lesz vöröshagymára, fokhagymára, oreganora, kicsi olajra, fekete borsra(frissen őrölve a legjobb), bazsalikomra, sóra, vízre, Wochester szószra.

A tésztát meg kell főzni, tehát a legnagyobb lábosomba teszek fel vizet – egy kis sóval- főni. Mialatt melegszik, apróra vágok egy fejnyi vöröshagymát. A hagyma titkai között számomra az az egyik legfontosabb titok, hogy tényleg apróra kell vágni. Azt pedig, hogy csorogjon a könnyed mindeközben, úgy kerülheted el, hogy éles késsel dolgozol, és hogy a vagdosás előtt a hagymát, és a kést is egy kicsit folyóvíz alá tartod.
Egy evőkanálnyi olajon párold üvegesre a hagymát! De tényleg legyen türelmed kivárni, hogy üveges legyen!
Közben már a konzerveket is kinyitogathatod, a hagymás olajba a megfelelő pillanatban belelapátolhatod a darálthús konzervet. Erre öntsd rá az összes paradicsompürét, és a tetejére annyi vizet, amennyi paradicsompürét tettél bele, vagyis a konzervdobozokat töltsd tele vízzel, így adagold! A masszához még fűszereket kell adnod, fokhagymát, fokhagyma préssel, kevés sót, oregánot eleget, Wochester szószt, bazsalikomot. A kellő mennyiségű és minőségű fűszerek adják az igazi mediterrán illúziót. Ha úgy látod, hogy még egy kis víz nem árt a dolognak, add hozzá, és keverd el jól. Takaréklángon, lefedve főzd hosszú ideig. Legalább addig, míg a húskonzerv darabkái teljesen szét nem főnek.

Közben a tésztát lobogó vízben főzd meg, vegyél elő egy nagyobb méretű tepsit, kend ki zsiradékkal, és a tészta felét merd bele, egyengesd el csinosra!
Ha elkészült a szószod, azt merd rá a tésztára, majd a maradék adag tésztával fedd be a szószt! A tetejére szépen simítsd rá a tejfölt, gazdagon szórd meg reszelt sajttal, és tedd az előmelegített sütőbe! Onnan ne is vedd ki addig, amíg a sajt aranybarnára nem pirul. A sütőből kivéve adj neki öt perc időt a szusszanásra, utána éles késsel négyzet alakúra szeletelve tálald, és zsebeld be az elismerő szavakat!

Az az érdekes, hogy néhányszor próbáltam darált hússal is, de valahogy ez a variáció nálunk jobban bejött. Aki szereti az dúsíthatja nyáridőn igazi paradicsommal, vagy gombát is tehet bele. Én már készítettem frászkarika tésztával (vagyis orsó, vagy csavart), ez a gyerekek igazi kedvence volt!

A legnagyobb elismerést a pastára legutóbb Zolikától kaptam, aki miután jóízűen megebédelt nálunk, csak annyit mondott: “Ha jön anyu, majd diktáld le neki a receptet!”