Vigyázz Popey! Kedvencünk a spenót!

2005 szeptember 6. | Szerző: |

A spenót az a fajta étel volt mindig is, amiről igazából nem volt mit gondolnom. Mindenki tud spenótot főzni. Majdnem mindenki. Én speciel egyáltalán nem tudtam.

De egyszer csak eljött a főzelék korszak, és kénytelen voltam valami frisset, és zöldet előállítani kiskorú gyermekemnek. Egy vékonyka kis könyvből kiolvastam a spenót készítésének teljesen higiénikus, és bababarát módozatát. Aztán kicsivel később kénytelen voltam valamivel felnőttesebb változatot is előállítani. Polcz Alen ír a Főzzünk örömmel című könyvében úgy az ételekről, hogy mindegyikről elárulja a titkát. Nos, a spenót titka – nekem – a fokhagyma és a tejszín. Ezek nélkül mit sem ér!
 A spenót az egyik kedvencünk, nem tudok belőle eleget főzni. Már leszoktam a bababarát verzióról, vagyis, hogy a friss, buja, zöld leveleket magam forrázzam, főzzem, hideg vízzel öblítsem, hogy megőrizze haragos zöld színét. Manapság már a mélyhűtött parajpürét vásárolom, abból is a krémes fajtát. Ezzel kezdődik egy igazán finom keddi ebéd elkészítése.

Spenót, a legfinomabb módon

A kőkeménységű mélyhűtött spenótpürét a főzést megelőző napon áthelyezem egy valamivel barátságosabb hűtésű rekeszbe, vagyis igyekszem kiolvasztgatni. Másnap két zsemlét összedarabolok, lehet keményebb, szikkadtabb fajta is. Belerakom egy kis tálba, és annyi tejet öntök rá, hogy kellően át tudja járni a zsemledarabokat. Miközben a zsemlék áznak, a felolvadt spenótról leöntöm a fölösleges vizet (mindig ázik ki egy csomó víz is belőle), és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzányomok egy -két gerezd fokhagymát fokhagymapréssel, megsózom. A zsemléket kézzel kifacsarom, amennyire csak lehet és a kis gombóckákat is a spenóthoz teszem. Ezután a botmixeré a főszerep, szépen addig pürésítem, amíg egynemű zöld massza nem lesz belőle. Még egy evőkanálnyi olajat öntök hozzá, aztán felteszem a tűzre. Kicsit elkevergetem, majd egy kis dobozos főzőtejszínt is hozzányomkodok. Szépen, gondosan elkevergetem, míg az egésznek egy selmyes zöld színe nem lesz, egyet melegítek rajta és készen is van.
Főtt tojással, vízben főtt krumplival, illetve a másik kedvencünkkel, bundás kenyérrel szeretjük a legeslegjobban.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Csak semmi brokkoli…

... és articsóka sem. Egy régi gasztroblog ugyanúgy mint régen, csak közben eltelt néhány év... :)

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!